A pasik (tisztelet a kivételnek) miért nem bírják, ha nőként elkezdek kicsit hozzájuk hasonlóan viselkedni velük?

Az összes előző pasim se bírta, és a mostani se bírja.

Egy exes történet: nagy mértékben ignorált, egyáltalán nem akart találkozni velem, direkt került, szóval szakítottam vele. Aztán rá egy évre jött a rossz dumával, hogy ő még reménykedik még a kettőnk kapcsolatának folytatásában. Szinte totál letaglózta, amikor közöltem vele, hogy én ugyan nem mennék hozzá vissza, mert akkor volt esélye, azzal nem élt, most ne várjon semmit sem.

A jelenlegi pasim nagyon gyakran volt nyers és őszinte velem minden téren. Olykor már bántó volt a dolog, amit mondott. (Nem az fájt, hogy őszinte, hanem, ahogy kifejezte magát.) Most belevágott egy új melóba, amibe rengeteg pénzt és időt öl. Nem mondtam neki, hogy ne csinálja, egyáltalán nem szóltam bele, hogy ő mit kezd az életével. Csupán csak egyenesen és őszintén megmondtam neki, hogy a nagyképű hozzáállása ellenére még érheti kudarc, szóval ne szálljon el, mint egy lufi. Illetve azt is közöltem vele őszintén, hogyha ez a projektje is ahhoz vezet, hogy én már csak éjszakai dédelgetős és dugós csajszi leszek, (mert előző projektjei folyamán volt, hogy hónapokig nem volt egy olyan találkánk, amikor legalább elmentünk volna valahova sétálni egyet, mindig csak éjjel befeküdt mellém, megdugott elalvás előtt és kelés után, aztán lelépett), akkor rám ne számítson a jövőben, mert 22 éves lány vagyok, nem vagyunk házasok, nem élünk együtt, és, úgy vélem, néha megérdemelném az ő nappali figyelmét is, hogy legalább ne aludjon be, amikor éppen hozzá beszélek. Miután én őszintén és nyersen, (avagy az ő stílusában), vázoltam neki ezeket a dolgokat, teljesen kiakadt... Ő is mindig megmondja nekem a tutit, gondoltam, én is megteszem ezt vele, hogy azt kapja, amit ad. Nem számítottam rá, hogy ennyire rosszul fogja ez érinteni érzelmileg. Elméletileg én vagyok a hisztis és a túl érzékeny, őt aztán semmi nem érinti meg...