Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Úgy érzem életképtelen vagyok...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Úgy érzem életképtelen vagyok a mai világban, nem vagyok talpraesett lány/nő. Mit gondoltok erről, illetve mennyire kéne egy ilyen barátnő/feleség?

Figyelt kérdés

Lassan 20 éves vagyok, ezért sem tudtam eldönteni lányt vagy nőt irjak a kérdésben, szerintem a kettő között állok, de inkább hajlok a lány fele...


Vidéken nőttem fel egy kicsike faluban, megszoktam a nyugodtságot és egyfajta 'védettséget' amit maga a környezet nyújt/ott. Imádom a természetet, nagyon tudom értékelni a kicsi dolgokat illetve nem megfizethetőeket. Pl nekem bárminél fontosabb az, hogy a szeretteimmel, szeretve legyek. Bár kamaszkoromban elveszitettem apukámat, továbbra is nagyon tudok kötődni és szeretni. Rettentően érzékeny vagyok, imádom az állatokat és fontos számomra, hogy szeretve érezzem magam és olyan dologkat tegyek, amik érzelmileg feltöltenek. Tudom, hogy a mai világban mennyire fontos a pénz, és mindenki lohol utána, engem meg teljesen megijeszt a tudat, hogy egész életemben keményen tanuljak és dolgozzak holmi kézzelfogható tárgyakért és ne legyen időm arra ami tényleg számit nekem, csak öregségemre, amit talán emiatt épp meg sem élek? Valahogy úgy vagyok vele, hogy próbálom megtartani az egyensúlyt a kettő között, úgyértem most épp egyetemet járok, ám nem szentelem rá az összes időm, hanem amikor csak tehetem azt csinálom amit épp akarok, amikor tudok pénzt is keresek és tanulni csak az utolsó percekben ülök le, ám mindig elég jól teljesitettem a vizsgán. Tudom, hogy kell szakma, hogy meg tudjak majd élni, de sokszor játszok a gondolattal, hogy miért nem termeszthetek meg magamnak mindent, amire szükségem van és élhetek boldogan,anélkül, hogy mérgezném és halálra dolgoznám magam, ahogy a nagyszüleim is tették....


Szóval nem vágyok arra, hogy minél magasabb poziciót elérjek és bizonyitgassam az egyenjogúságot...igenis felnézek a férfiakra olyan szempontból, hogy ők több mindenben jobbak(persze vannak kivételek) a maguk szerepében. Minden álmom, hogy legyen egy szép, nyugodt családi környezetem, ahol tiszteljük, becsüljük egymást a párommal és persze gyerekekkel.

Valamiért még mindig hiszek abban, hogy minden nemnek megvan a maga szerepe, és úgymond a férfi a család feje, akinek a családja és biztonságuk a legfontosabb, a nő pedig aki mindenzt táplálja, élteti és összetartja. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nő mindenképp legyen eltartva, de pl én magam szeretném nevelni a saját gyerekeim és nem fél évestől már másra bizni, mindig meleg étellel és szerelemmel várni a férjem(ezért is választottam olyan szakmát-óvó-tanitót-amellyel ezeket valamiképp megvalósithatom.


Nem tudom, hogy a nagy környezeti változás miatt, hogy hirtelen felkerültem egy nagyvárosba, és talán még nem szoktam meg teljesen, de úgy érzem életképtelen vagyok olyan szempontból, mit amit ma elvárnak a társadalomtól. Mai napig félve járkálok este egyedül, ha véletelenül muszáj, még mindig könnycseppekkel ülök fel a vonatra, nagyon nehezemre esik nagy csomagokkal eljönni egyedül, majd itt álarcot húzva élni hétvégéig(akkor hazamehetek) Idétlennek is érzem itt magam, sose tudom egy üzletben merre nyilik az ajtó, utálok várni a buszokra, volt, hogy elejtettem a húzogatós bőröndöm és mindenki bámult, mennyire nyomi vagyok, mindig meg kell kérdeznem jó vonatra ültem-e,egyszerüen utálok a városban lenni. Sokszor sirógörcs kap el, ha én kell visszautaznom, vagy a párom indul hamarabb, pedig tudom,hogy egy hét és újra láthatom, mégis. Már folyton azzal vagyok, hogy mikor lesz már nyugodt életünk együtt, ám félek, hogy ezen dolgaim miatt talán megunhat és kelleni fog egy modern, talpraesett nő neki.

Mit gondoltok erről, mennyire ijesztő az, ahogyan gondolkodom és amilyen vagyok? Úgy amúgy meg a többi szeritem rendben van, van 2-3 jó barátnőm, akikkel találkozunk, elvagyunk néha, sportolok is és azért szeretek szép lenni.

Kiváncsi vagyok a véleményetekre illetve, hogy mennyire /nem/ szeretnétek ilyen párt magatoknak?


2017. márc. 12. 22:58
1 2 3
 1/26 anonim ***** válasza:
74%

estére nem szeretem a hosszú szövegeket :)


szerintem nincs mitől félned :)

sok dologban úgy gondolkodsz ahogy én, szóval nekem eléggé szimpatikusnak tűnsz :)

szerintem a párod sem véletlen van veled!

kicsit még van önbizalomhiányod a környezet változás miatt, hirtelen belecsöppentél a rohanó világba, de nyugi nem lesz gond helyt tudsz majd állni :)


24F

2017. márc. 12. 23:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/26 A kérdező kommentje:

1. Köszönöm szépen a válaszod és hogy időt szántál egy tényleg hosszúra sikeredett szövegre... Örülök, hogy van még aki hasonlóan gondolkodik, legalább nem érzem magam teljesen különcnek.:)

Szerinted azért is érzem ezt a nagy zavart és ügyetlenkedést, mert még nem szoktam bele? Lassan már fél éve igy van a helyzet, és még mindig nagyon nehéz számomra, úgy érzem nem vagyok való ide.

2017. márc. 12. 23:15
 3/26 anonim ***** válasza:

#2:

én lassan 3.5 éve főállásban dolgozom és még mindig félve csinálok dolgokat, holott rutinból megy, de még mindig félek

félév ilyen téren semmi! gondolj bele hány év van előtte amikor teljesen máshoz voltál szokva, minden más volt...félév alatt nem fog minden megváltozni benned, hiába változott körülötted ennyi dolog :)

de nyugi idővel megszokod, látod már most is helyt állsz, csak még félsz az ismeretlentől :)


24F

2017. márc. 12. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/26 anonim ***** válasza:
95%

Szimpatikus, emberi leírás. Én is így vagyok ezzel, és szerintem még vagyunk páran így, különösen a vidéken születettek.


Sosem szokjuk meg a nagyvárost igazán. Hiányzik belőlünk az a mentalitás.

2017. márc. 12. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/26 A kérdező kommentje:

Ez megnyugtató, köszi:)

Lehet az idő tényleg kevés volt...csak olyan rossz elveszettnek érezni magam, és próbálok ebből valahogy kimászni, pl gondoltam a távoktatásra, akkor legalább ritkán kell jönnöm. De addig nehezen viselem és nem tudom mit tegyek, hogy könnyebb legyen, mert teljesen kihat a viselkedésemre, pl csak úgy elsirom magam, illetve sokkal több figyelemre van szükségem a párom irányából, viszont tudom, nem várhatom el, hogy engem pátyolgasson folyton, ezért is félek hogy ne menjek az agyára már...Nem tudom az ő, vagy kivülállók szemszögéből mennyire érthető ez a viselkedés tőlem.

2017. márc. 12. 23:36
 6/26 A kérdező kommentje:
Olyan jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül tehát nem én vagyok csak aki fura és nem tud úgy élni, mint mások...
2017. márc. 12. 23:37
 7/26 anonim ***** válasza:
Igazából az a röhej, hogy többen vagyunk így, mint gondolnánk.
2017. márc. 12. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/26 anonim ***** válasza:

ha annyira nem tetszik a rohanás megpróbálhatod az én módszeremet :)

én 2 órát utazom reggelente és 2-t délután az otthonom és a munkahely között...

5 körül kelek és kb 7-re érek be a munkahelyre, DE igazából 8-10 körül is járhatnék...

a lényeg annyi, hogy korán megyek amikor még egy kicsit korábban van, mint a reggeli hajtás, ekkor még van időm jókat beszélgetni a pékségben dolgozó kis csajjal, a zöldséges sráccal...

nekem a nagy rohanásban van időm arra, hogy kicsit családiasabbá tegyem a reggelt :)

persze ettől még van benne rohanás, de sokkal nyugodtabb vagyok, nem érzem azt, hogy rohannom kell...

jó érzés minden nap pár percet beszélgetni kicsit azokkal akiket sokszor látsz

egy kis kedvességet belevinni az életükbe akár

én pl nagyon meglepődtem amikor szülinapom alkalmából felköszöntött a pékségben dolgozó kis csaj

azért ha te belecsempészel az emberek életébe egy kis örömöt hidd el ők is fognak a tiedbe :)


kicsit elveszettnek érezheted magad, de tudsz te is kialakítani barátságos környezetet magad körül ahol biztonságban, otthon érzed magad :)

én pl előző munkahelyemen és a mostani környékén is a boltokban rászoktattam az embereket arra, hogy mondják azt, hogy "további szép napot, jó munkát", én már reflexszerűen mondom és általában elég gyorsan rászoknak az eladók is, vagy pl a portások...

próbálj kapcsolatot kialakítani azokkal akiket gyakran látsz :) hidd el sokkal otthonosabb nyugodtabb lesz a légkör

2017. márc. 12. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/26 anonim ***** válasza:

Idővel belejössz. :) Amint látod sokaknak ismerősek a problémáid, apró szorongásaid.

Olyan életért ne kűzdj, amit már most sem szeretnél. Tökéletesen nyugodt élet nem létezik, de viszont millió féle különböző igen. Van választásod.

2017. márc. 12. 23:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/26 anonim ***** válasza:
Van egy régi rajzfilm a "Rocko modern élete" ahol végig hasonló problémákkal találkozik a címszereplő.
2017. márc. 13. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!