Mit tegyek, hogy ne érezzen a legártatlanabb mondataimban is ellenséges, bántó felhangot?

Két és fél éve vagyunk együtt. Az előzmények: az anyjával rossz volt a kapcsolata, irreális elvárások, örökös elégedetlenség jellemezte, ezek miatt megfelelési kényszer alakult ki nála. Az előző kapcsolatát szintén az örökös elégedetlenség, és az ő megfelelni akarása jellemezte.

Én az első perctől kezdve igyekszem azt közvetíteni felé, hogy maximálisan elfogadom, ennek ellenére a kapcsolatunk elején állandóan bocsánatot kért, mindenért, még ha nem is tett rosszat. Pár hónapja viszont az van, hogy bármit mondok, piszkálásnak, baxogatásnak érzi, defenzióba vonul, és támad.

Mondok konkrét példát, hogy érthetőbb legyen. Hivatalos programon volt, amit én úgy két órásra saccoltam. Öt óra múlva hívott, hogy most végzett, mire én annyit mondtam, hogy jól elhúzódott a program. Erre ő felcsattan, hogy nem húzódott el semmi, ez ennyi ideig tartott, stb, stb... Majd amikor hazaér, panaszkodik, hogy mennyire elhúzódott a program, nem gondolta volna, hogy ennyire el fog húzódni. Én meg nézek, mint a lyuki nyúl, hogy hiszen én is ezt mondtam. Jó, jó, tudja, de nem tehet róla, majd igyekszik megváltozni...

Nagyon az az érzésem, hogy ő csak úgy érzi magát otthonosan, ha valóban baxogatják, és ha ezt nem vagyok hajlandó megtenni, akkor teremt olyan helyzetet, ahol újra és újra átélheti ezt az érzést.

Szerintetek hogy tudok ebből a játszmából kiszállni?