Csók jelenet miatt féltékeny a barátom?

Hát ez elég gáz. Én is kiakadnék.

Furcsa egy hobbi hogy szabadidődben smárolsz másik színészekkel. Ha improvizálni kell akkor miért nem úgy alakítod a szálat hogy ne kelljen csókolózni?

Ez gyakorlatilag a saját döntésed még csak a forgatókönyvre se lehet fogni.

Én pont ezért választottam színész társaságból barátnőt.

A barátnőmmel mindketten színészkedünk, táncolunk stb. és meg van beszélve, hogy színpadon mindent lehet, mert egy másik világ, ahol mi is más emberek vagyunk.

Nem véletlen, hogy a legtöbb színész színésszel házasodik.

A színház egy olyan világ, amelyet csak az tud tolerálni, aki élt már benne, legalább csak egy kicsit.

Tudom, az én szerelmem is színházban dolgozik, igaz ő nem színész, de eléggé embert próbáló néha.

Féltékenység önbizalom hiányból fakad.

Oka saját maga.

Én is imprós társulatba járok és ennek alapján mondom, hogy ami a helyzetgyakorlatokban megjelenik, az mind belőlünk fakad.

Igen, nekünk is rengeteg gyakorlat van arra, hogy szokjuk egymás fizikai közelségét, érintését, de azért vannak határok! Sőt, nálunk valahogy természetes, hogy előadáskor (de még a foglalkozásokon is) tiszteletben tartjuk, hogy a másiknak van párja, nem hozzuk kellemetlen helyzetbe egymást, csak olyan szituációkba megyünk bele, ami nyilvánosan is vállalható, nem kell utána magyarázkodni. (Tehát max. ölelés.) Csók a mi csoportunkban csak azok között fordul elő, akik az életben is párkapcsolatban vannak (még imitált is!).

Ha egy imprós jelenetben fokozott intimitás nyilvánul meg, akkor annak van alapja is, hiszen mindenki a saját személyiségét viszi bele a szituációkba.

Úgyhogy én jogosnak tartom a párod reakcióját. Intimitást sokféleképpen el lehet játszani, meg lehet jeleníteni a színpadon (és azon kívül is). Gyakran jelenítünk meg párkapcsolati szituációkat, de olyan formában, hogy még a legféltékenyebb partner szemében is vállalható marad. Arról nem beszélve, hogy semmi nem kötelező, ha valaki nem akar intim szituációba keveredni, akkor nem vállal magára olyan szerepet, van helyette más lehetőség.

Senki nem értett veled egyet, nem gondolod, hogy ez jelent valamit? Próbálod az értékrendedet elfogadhatóvá tenni számunkra és a barátod számára is. Fogd fel egyszer és mindenkorra: az emberek nem szeretik nézni, ahogy a párjukat csókolgatják, még színpadon sem. Ez nem beteges, nem önbizalomhiány miatt van, hanem teljesen természetes. Lenézhetsz minket, tarthatod magad vmi felsőbbrendű embernek, aki már rééééég túllépett a féltékenységen és a birtokláson, de mi nem vagyunk ilyenek, a barátod sem. Ne csak a magad igazába legyél belebolondulva, hanem tényleg próbáld meg magad beleélni a másik ember helyébe.

Ha nem tudod megérteni, hogy mások miért éreznek dolgokat, akkor meg egyszerűen csak fogadd el, hogy mind mások vagyunk. Neked is van egy értékrended, másoknak is van, nem kényszerítheted ezt rá másokra, mint az egyetlen abszolút igazságot.