A barátom elképesztően bunkó volt, ti ezek után hogy állnátok hozzá?

Tegnap este nagyon rosszul lett a kutyánk (igazából az enyém, az én nevemen van, de amúgy közös) nem bírt lábra állni, nyöszörgött és zavarodott volt. Iszonyatosan megijedtem, persze ez este 10 órakor történt, se orvos, se ügyelet, úgyhogy minden létező telefonszámot felhívtam, a barátom meg feküdt az ágyban és nyugodtan youtube-ozott... Aztán amikor feltűnővé vált számára is hogy baj van akkor meg nem az hogy ő is telefonált volna vagy keresett volna orvost, hanem még elkezdett nekem okoskodni hogy adjak tejet a kutyának mert falun azt szoktak... Meg hogy felhívtam-e már azt az orvost meg amazt az orvost, már ott sírtam és kértem hogy ne okoskodjon, hanem segítsen, de csak nem bírta abbahagyni... Amikor jobban lett a kutya el akartam menni wc-zni, mire rámförmedt, hogy nehogy otthagyjam már a kutyával, mert ő mit tudja hogy mit kell vele csinálni... Este semmit nem aludtam, virrasztottam a kutya mellett nehogy megint rosszul legyen, erre is elkezdett morogni hogy jaj ő nem bír aludni, jaj de fáradt lesz ő reggel, minek lesem a kutyát...

Ma elvittem az állatorvoshoz, kapott gyógyszert, úgyhogy most már minden rendben van a kutyával. Felhívott a barátom is, hogy mi a helyzet, elmondtam nagy vonalakban. És akkor elkezdi kérdezgetni, hogy "jaj bittos cejetc?" meg "jaj jól van most már mucikám? (a kutya)" és most kb köpni nyelni nem tudok...