Nem vagyok már szerethető. Miként orvosoljam? (25/L)

Sziasztok, szép napot!

Egy olyan gonddal fordulnék ide hozzátok, amivel nem tudok dűlőre.

Kérem szépen csak olyanok válaszoljanak, akik érdemben hozzá is tudnak a témához szólni és/vagy éltek át már hasonló helyzetet. Köszönöm szépen.

A gond a következő. Párommal most már lassan két éve leszünk együtt. 6 évig szingli voltam előtte, és amikor összekerültünk, Ő volt a zsánerem és az a férfi, akit mindig is kerestem.

Minden nagyon jól ment, de észrevettem, hogy a párkapcsolati önbizalmam egyre csak sorvad és sorvad, hol ott az első fél évben Ő mellette virágoztam ki mint nő és mint ember is. Munkám lett, a családommal rendeződött a helyzetem, szociálisabb lettem, és egy percig se jutott volna eszembe, hogy mondjuk féltékeny legyek a páromra, sőt, büszkén állíthatom Én is és Ő is, hogy megbízunk egymásban.

Viszont az utóbbi időkben olyan szintre jutott az önbizalomhiányom, hogy az őrületbe kergetem vele páromat. Féltékeny tévképzeteim vannak, ha bókól akkor egyszerűen nem hiszem el neki, ha ábrándoznék róla, akkor egy furcsa ,,ne éld bele magad" érzés kerít hatalmába.

Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad féltékenynek lennem, tisztában vagyok vele, hogy ő úgy szeret ahogy vagyok. De rettenetesen félek, hogy a viselkedésemmel elmarom magamat mellőle, és teljesen joggal.

Mi okozhatta ezt a hatalmas változást bennem? Próbáltam két oldalon levezetni magamnak leírva, hogy mikor mi történt ami esetleg közelebb vihet a megoldáshoz, de ha meg is lelném a kezdő pontot, amikor elkezdtem meginogni saját magammal kapcsolatban, akkor sem tudom megszüntetni ezt az érzést.

Nagyon csúnyán viselkedek vele, mindenért hisztizek, ahogy Ő mondja ,,úgy teszel mint ha az egész világ ellened lenne!" és igaza van.

Van tapasztalatotok ilyenben? És ha igen, tudtátok orvosolni? Mi lehet ez és mivel tudnék javítani?

Illetve hogyan kezdhetném újra felépíteni a kapcsolatunkat, hogy tiszta lappal indíthassak nála?

(még szeretnék vele is leülni beszélgetni, hogy elnézést kérjek a viselkedésemért és hogy sejtem valami miatt gond van velem, de még össze akarom szedni a gondolataimat.)

Nem akarom ilyen gyerekes dolog miatt elveszteni a legjobb barátomat és társamat.

Előre is köszönöm szépen a segítségeiteket.

//Egy szomorú 25 éves nő//