Nők! Ha szerelmesek vagytok, akkor is bizonytalanok tudtok lenni a másikban, ha elköteleződésről van szó?

Ilyen kapcsolatban vagyok. Mély megértés van, és igazi lelki társai vagyunk egymásnak, nem bírunk ki sok napot egymás nélkül, de ő bizonytalan, hogy hosszútávon akarja-e a dolgot, viszont azt mondja, életében nem élt át ilyen mély, és harmonikus kapcsolatot, elfogadást, és szeretetet. Ez részemről is abszolút kölcsönös.

Ha egyébként a kapcsolat működik is, és kölcsönös megértés, és szimpátia, és vonzódás van, de nem alakul ki elsöprő szerelem a nőben, így hiába szereti őt nagyon a férfi, ő mégis bizonytalan. Pedig szimpatikus neki az illető, nagyon jól érzi magát vele, hiányzik, és látszik, hogy a kapcsolat nagyon működne, de bejön a bizonytalanság valami miatt. (Ehhez hozzátartozik, hogy össze kellett volna költözni, mert nem egy városban élünk, és ez teljesen felborította volna az életét.) Persze ő mindig minden miatt bizonytalan tud lenni, ez régebben is így volt.. zárkózott típus.

Nők! Ez miért van nálatok? Olyan nők válaszát várom, akik vergődtek ilyen helyzetben, és rájöttek arra, hogy mi a megoldás. Hallottam már nehezen induló, de végül tartós, kölcsönös, boldog kapcsolatról is a környezetemben.

Ennyire jellemző lenne a nőkre a bizonytalanság?