Férfiak! Észre veszitek ha rezeg a léc alattatok?

én amikor ilyet hallottam próbáltam tenni azért, hogy jobb legyen, de volt olyan, hogy nem mondta én tudtam, hogy így van...mert besokalltam...

próbáltam kedves lenni, odaadó és hisztit kaptam cserébe, és egy idő után már sok az amikor csak lefele húz a másik

amikor bedobod magad, mert a másik kért korábban valamit és neki annyi marad meg az egész napból, hogy a nap vége nem volt tökéletes, mert elfáradtál az azért odabax...

én az egyik kapcsolatomban már vissza menekültem a játékokhoz, mert bármit tettem sehogy nem volt jó, akkor legalább máshonnan kapjak egy kis jót...de ez több hónapnyi lehúzás után, megbeszélni nem tudtuk, mert egyből hiszti lett, hogy "ő nem ilyen", amikor meg elismerte, akkor meg "tudom, de nem tudok rajta változtatni"

nem is tudom miért nem adtam fel akkor, miért voltam hülye kitartó és próbálkoztam tovább...

igaz én akartam 2x szakítani, de azt mondta mind2 esetben, hogy lesz változás, ami persze tartott napikig, hetekig aztán megint ugyanaz a nóta...

24F

#2:

én olyan vagyok, hogy még rossz körülmények között is próbálom rendbe tenni a dolgokat...de itt a problémák nagy részét el sem mondta nekem, mint utólag kiderült...

kapcsolatban meg olyan vagyok, ha boldoggá tesz a másik, akkor én is próbálok mindent megtenni érte...

ismertem egy párt ahol a csaj azért ment félre, mert "minden túl tökéletes", tehát a srác mindent megadott neki, kedves volt szerette...

szóval vannak furcsa gondolkodású emberek...

sokak meg nem akarnak megválni a hobbijuktól, nem fontos számukra annyira a másik, hogy lemondjanak 1-1 hétvégi sörözést a haverokkal, ami már X éve hagyomány, csak azóta már ugye nem szinglik...

meg sokan belekényelmesednek a kapcsolatban, ráunnak a másikra meg hasonlók...

Az attól függ, hogy jogosnak tartom-e a kritikát, vagy sem.

Ha úgy látom, hogy jogosan akar többet, akkor természetesen változtatok, de ha úgy érzem, hogy elég időt/figyelmet szentelek rá, csak ő telhetetlen, akkor nem fogok változtatni, sőt, magamtól lelépek, meg se várom, hogy elhagyjon.

Sosem volt ilyen, mindig őszintén tudtunk beszélni arról, hogy mit szeretnénk a másik féltől, és nem nyavajgással tudattuk azt.

Miután azt beszéltük meg, hogy mit szeretnénk, konkrét szituációkban az érzelmeket-szükségleteket-kéréseket, így pontosan tudtuk, hogy mi lesz a konszenzus a vita végén :)

Asszertív kommunikáció talán segíthet... 😉

Ja, és tényleg helyzetfüggő... lehet, hogy a leghasznosabb végül egy szakítás lesz, lehet hogy nyitott kapcsolat, tehát ilyen extrém dolgok is előfordulhatnak papíron, aztán mindenkinek megvannak a szükségletei. Aszerint kell gondolkodni, hosszú távon.

Ez azért elég szélsőséges példa volt termézetesen