Miért csinálja ezt? Többi lent.

Miért csinálja? Mert hagyod. Ha ennyire a személyisége része amiből a probléma fakad s felnőttek vagytok akkor már nem igen fog rajta változtatni. Majd dob amikor talál olyant aki jobban illik hozzá, addig maximum elviselhető lesz de jobb nem.

Te annyit tehetsz elkezded megismerni jobban magad, mi miből fakad nálad, fejlődsz s megpróbálod elfogadni, szeretni magad. Ha idáig eljutsz akkor már nem hagyod hogy bántsanak mert nincs rá szükséged.

Az első barátom volt.

Első szerelem, első csók, szex, minden.

Azt hittem ő az igazi, mert mindenki azt mondta, hogy mennyire összeillünk és valóban, csodás pár voltunk. De állandóan veszekedtünk. Ha nem ő, akkor én. Bármin, bármikor. Utána megütött. Képtelen voltam a szemébe nézni, faképnél hagytam. Rá egy hétre jött, hogy nem ismer magára és én hozom ki belőle az állatot. Szakított velem. Én képes lettem volna neki megbocsátani, sőt, igazából nem is kért bocsánatot.

Rá 2 hétre megint beállított, hogy lógjunk együtt. Tudta h ragaszkodok hozzá. Neki nem volt kilátásba másik lány, szóval összejártunk "aludni". Minden hétvégén. Egyikőnk se ment bulizni, bár én néha eljártam, de ő szinte soha.

Mikor elkezdődött kialakulni valakivel egy komolyabb dolog, akkor beijedt és újra összejöttünk 3 hónap után. Aztán egy koncerten megint összevesztünk, ahol kiabáltunk egymással, majd hazajöttünk és szakítottunk másnap.

Utána persze már hivatalosan nem voltunk együtt, de jött elém a suliba, kisért mindenhova, és persze összejártunk még mindig...

Aztán a szalagavatójára elfelejtett meghívni. Én akkor kiakadtam és lefeküdtem egy csávóval, akivel előtte voltunk 1-2 randin. Persze megbocsátottam neki, pedig megint nem kért bocsánatot, azért, hogy mennyire leszrt, pedig tudta, hogy készültem rá...

Aztán egészen ballagásáig együtt voltunk. Oda már meghívott... eladtam a ballagásomra kapott ékszereimet, hogy tudjak neki venni egy olyan ajándékot, amit szeretne...de a családnak a barátnőjeként mutatott be, nekem pedig dagadt a májam miatta..

Ballagása után 2 nappal közöltem vele, hogy egy bnkó fsz, és hogy mennyire kihasznált engem mindenhogyan, amit így utólag visszagondolva nem biztos h így volt...

Az után már nem beszéltünk. Az utolsó szakítás, már nem fájt. Hiányzott ugyan, de tudtam h jobbat érdemlek nála és hogy vele sosem lehettem volna boldog.

Visszagondolva talán nem is voltam belé szerelmes. Talán a szerelembe voltam szerelmes és ragaszkodás volt inkább, mint komoly érzelmek.

Ha találkozunk néha azért váltunk pár szót. Nincs harag. Miért is lenne? Szegény totál le van pukkanva és züllve. Én pedig azóta túl avgyok 3 komoly kapcsolaton, ebből az egyik még mindig tart és már menyasszony vagyok.

Szóval van mikor el kell engedni. Mikor már nem fejlődsz, már nem szárnyalsz mellette, mikor érzed hogy szabályosan visszaránt és nem hagyja h önmagad legyél. De olyan is van, mikor a ragaszkodás, az egó, a görcsök tartanak mellette. Az sem jó.

Te érzed, hogy mi az ami neked kell. És ha 80%ban ő megfelel, akkor tarts ki mellette. De ne azért, mert olyan tulajdonságokkal ruházod fel a srácot/ csajt, ami nincs neki, amit te aggattál rá... és ne is azért, mert még nem tapasztaltad meg azt, hogy milyen egy igazi kapcsolatban lenni, ahol totál kölcsönös a szerelem, a figyelem, a bánásmód, a gondoskodás, stb.

Gondold végig! Én szurkolok! :)

Te érzed, hogy mi az ami neked kell. És ha 80%ban ő megfelel, akkor tarts ki mellette. De ne azért, mert olyan tulajdonságokkal ruházod fel a srácot/ csajt, ami nincs neki, amit te aggattál rá... és ne is azért, mert még nem tapasztaltad meg azt, hogy milyen egy igazi kapcsolatban lenni, ahol totál kölcsönös a szerelem, a figyelem, a bánásmód, a gondoskodás, stb.

maximálisan egyetértek