Bántalmazott nők miéert vannak együtt a barátjukkal?

#2 én azt értem, hogy ha tartósan bántalmaznak valakit, akkor annak nagyon súlyos következményei vannak a nőre nézve, de könyörgöm, a legelső alkalomnál mire gondol, hogy mi lesz a jövője annak a kapcsolatnak, miért nem lép?

Az ilyen kapcsolatokban a legnagyobb hunyó az a nő, akárki akármit mond. Ha már a legelső alkalomnál képes tűrni ahelyett, hogy lépne valamit, nem is kell segítséget kérni, csak egyszerűen leszarja a hapsit onnantól, és kilép a kapcsolatból, és ha az zaklatja akkor kér segítséget, ez maradhatna az ő kis titka. Mert az oké hogy valaki egy agresszív állat, mert megesik, van sok ilyen ember, de alapvetően egy ember szerintem nem lesz olyan hogy a szarba ugrik és hempereg benne önként és dalolva, csak mert ez volt éppen előtte.(tehát itt a nőre gondolok:))

A probléma itt a nővel van, mivel hogy nem csak kapcsolaton belül(tehát már kapcsolat előtt is), de kapcsolaton kívül is másokra bízza az életét, és képtelen felelősséget vállalni saját magáért, ezért úgy hiszi hogy azt érdemli amit kap, legyen az akármi(még mielőtt akármilyen bántalmazás is kialakulna). De az egy tévhit, hogy a srác rakja bele ezt a nőbe, maximum csak kihasználja azt amit a nő tálal elé.

Írom ezt úgy, hogy a mi családunkban is ez volt a helyzet, apám sokat ordibált anyámmal, szerencsére csak verbálisan bántalmazta, de anyám rengeteg mindent NEM csinált, amikkel ezt el is kerülhettük volna, csak főzött, takarított, meg a többi ház körüli dolog és néha dolgozott, egyéb iránt viszont nem foglalatoskodott, csak mosolygott állandóan, de nem vett részt a gyerekkorunkban, egyszerűen kivonta magát(úgy hogy egy házban éltünk), apámmal se tartotta azt az intim kapcsolatot, amit úgy érzem két felnőttnek kéne tartania(vagyis pont ezaz, úgy láttam csak őket mint két felnőtt, és nem mint egy pár), ha vonzódnak egymáshoz, és mindezt azelőtt mielőtt apám idegbeteg lett volna. Egyszerűen anyám váltotta ki belőle. Nem volt támogató lelkileg, csak fizikailag. Csoda lenne hogy ez feszültséget generál? És persze anyám lett az áldozat akit mindenki sajnált, manapság néztem én is csak meg ezt a másik szemszögből, mert apám amellett hogy keményen dolgozott régen próbált nevelni is minket stb., csak besokallt.(azóta újra megjavult amúgy, és mindenkitől bocsánatot kért, anyám, meg talán az összes tesóm neheztel még rá mindig, ki több ki kevésbé) Egyébként anyám is dekoratív nőszemély.

A lényeg a lényeg, hogy nem egy emberen múlik ez az egész, mert itt valószínűleg egy "felnőtt", "érett", nőről beszélünk, aki felelős a saját életéért, és nem az élet felelős érte. Szerintem ezek a nők alapból egy sebzett lelkivilágból menekülnek a kapcsolatba, hogy hátha az majd gondjukat viseli, és csak támaszkodnak(kulcsszó) a másikon, amivel összenyomják azt a felet is.

Ez csak egy szemszög, nem kell egyetértenetek, csak sose szerettem, amikor ész nélkül mindenki mutogat arra, ami a rossznak tűnik(persze nem azt mondom, hogy nem rossz az sem), anélkül hogy komolyabban megvizsgálná a dolgokat.

Bemásolom ide is, amit egy másik kérdéshez írtam nemrég:

"Talán tájékozódni kellene, hogy ne legyetek olyan korlátoltak, hogy azt hiszitek, a világ fekete meg fehér.

Honnan tudod, hogyan nőttek fel? Milyen a családi hátterük? Szerinted aki egész életében egy jó szót nem kapott, az el fogja hinni, hogy jobbat érdemelne? Akár nőről, akár férfiról van szó, a kapcsolatfüggőség, a bántalmazó kapcsolatban maradás nem döntés kérdése, inkább az őket ért tapasztalatok és velük megtörtént élmények lenyomata.

Nem vagy a helyükben, és ez a hozzáállás áldozathibáztatás, ami tipikus jele annak szerintem, hogy valaki tudatlan, és erre még büszke is.

Én nem tűrném el, hogy így bánjanak velem, de engem sosem zaklattak szexuálisan, a családom támogatott, igyekeztek egészséges önbecsülést belém verni, szerető környezet vett körül mindig is, ahogy a normális önérzettel rendelkező embereket általában. "

Itt a vádló hangnem inkább egy-két válaszolónak szól, akik gondolom felnőttek (vagy annak hiszik magukat), de még mindig inkább belesüppednek az "ő tehet róla; megérdemelte" hozzáállásba, csak ne kelljen tudomást venniük arról, hogy igenis történnek rossz dolgok a világban.

Ez ugyanolyan, minthogy megérdemli egy nő, hogy megerőszakolják, ha húzza a férfi agyát, vagy hogy a bénácskább pasik megérdemlik a durva lejáratást, mert miért nem tesznek magukért. :D Vicc.

#8-as tyűha:D Pont azért írtam, mert TUDOM, hogy milyen egy ilyen nőnek, kétlem hogy elolvastad volna, vagy inkább FIGYELMESEN elolvastad volna, hogy mit is írtam. Másrészről azt is tudom, hogy milyen ha bántalmaznak, mert míg anyámat nem, engem fizikailag is bántalmazott apám a verbalitás mellett, és a suliban is bántalmaztak fizikailag, verbálisan napi szinten az osztály nagyobb része(ami vicces, mert ezek a srácok egy időben a legjobb barátaim voltak), szóval ne mondd már, hogy nem tudom milyen ez. A probléma nem is azzal van, hogy ilyen múltja van valakinek, hanem hogy ész nélkül megy bele mindenbe, minden sérült hatás ellenére, és a másikra TÁMASZKODIK, hogy majd ő megold mindent. Pont ez a probléma. Én is összeszedtem magam, 0 önbizalmam volt, élni nem vágyás gondolata(szerencsére még kicsi voltam), szocfóbia, nem bírtam megbízni senkiben, mivel a legjobb barátaim, és az egykor még teljesen vicces/pozitív figura apám egyszerre fordult át mindkettő a pokolba, és egyszerűen fogalmazhatunk úgy is, hogy teljesen életképtelen voltam. DE NEM MENEKÜLTEM másba, és támaszkodtam emberekre, hogy lehúzzam őket magammal, hanem tettem a dolgok ellen, felelősséget vállaltam, és helyrepofoztam az életemet, és még mindig 21 évesen nem volt párkapcsolatom, mert nem lett volna szívem megtenni egyetlen lánnyal sem, hogy lehúzzam, csalódást okozzak neki, mert ettől mindig is féltem, hogy miattam rossz lesz valaki másnak, pedig nagyon vonzódtak hozzám, sokan ölelgettek, keresték a társaságom, szerelemvallásféleség is volt irányomban. Nem azt mondom, hogy ez a könnyebbik út, de mindenképp a hatásosabb.

Igen látod, te úgy írsz egy iylen topicba, hogy fogalmad sincs, hogy milyen az amikor tényleg rossz valakinek valami, és okoskodsz összevissza, mert csak találgatni tudsz, hogy mit is érezhet ilyenkor a másik. Ironikus, hogy pont te írtad azt, hogy nem vesszük tudomásul a rossz dolgokat, na te mit tudtál eddig rólam?:D PONT EZÉRT tudom, hogy milyen az az oldal amikor valaki áldozat, és hogy mennyire ő a hibás, ha nem tesz semmit sem, csak tűr, és várja a megváltást valaki MÁS(OK)TÓL, aztán lehúz magával mindenki mást is.

Örülök hogy legalább egy ilyen jól nevelt lányka attitűdöt is kivirágoztattál itt, mert pont hogy te vagy az, aki annyira egyszerűen látja ezt az egészet, amilyennek az látszik(de nem amilyen valójában).

Majd ha megízleled a negatív oldalát az életnek, csak azt kívánom, hogy nőj fel hozzá, és vállald a felelősséget, hogy ha áldozat vagy, akkor te vagy a hibás, és nem az aki áldozattá tesz, mert így nem sok sikered lesz az életben.;) Puszipá