Ilyenkor már csak a különköltözés a megoldás?

18L és 24F.

10 hónapja vagyunk együtt. Nagyon hamar összeköltöztünk mert 1 estét se bírtunk egymás nélkül. Ez kb. fél évig jól is ment, viszont úgy érzem most ismertük ki igazán a másikat és elsiettük.

Én vagyok a lány. Mikor összejöttünk még suliba jártam, már dolgozok. Együtt oldjuk meg az anyagiakat. Csak eljött az az időszak, mikor több a veszekedés és a stressz mint a boldogság.

Ő nagyon ideges típus. Sokszor agresszívan reagál, kiabál velem pedig semmi oka nincs rá. A számítógép a mindene. Én is szoktam játszani, sorozatokat nézni, de ő 1 nap 18 órát ülne előtte... Emiatt sokszor elfelejti ha megbeszélünk programokat (pl szülőknél ebédelés) ami bántó. Az édesanyjával én többet beszélek kb mint ő.

Nagyon hisztis és mindig túlgondol mindent. Én sem vagyok tökéletes, én az a mindent kiveséző-megbeszélő típus vagyok, ő meg inkább a földbe dugom a fejem típus.

3 hónapja meghalt az édesapám és arra kértem, hogy menjünk el sokat sétálni esténként és beszélgessünk, az könnyítene.

2 alkalommal történt ez meg.

Sokat vitázunk, veszekszünk, ő mindig kiabál, én próbálok nyugodtan megbeszélni mindent. Másfél napja hazajöttem anyukámhoz mert szintén összevesztünk, azóta nem keresett.

Elakarok költözni tőle de félek is ettől. Fontos nekem, de boldogtalan vagyok a kapcsolatban. 1 hónapja nem volt szex, semmi vonzalmat nem érzek már és ő sem próbálkozik. Halott az egész, csak félünk kimondani.

Mit tegyek? Költözzek haza és kérjek szünetet? Sosem költöztem még el senkitől, félek belegondolni is, hogy közben látnom kell és talán meggondolom magam ha ott leszek...

Kérlek, ha voltál ilyen cipőben már, beszélgessünk üzenetben. Tanácstalan vagyok.