HA szeretünk vkit, a hibáival együtt kell elfogadni?

"Amikor hiába mondja hogy szeret, de a tettei nem ezt tükrözik?! " - Akkor nyilván a tetteknek hisz az ember, nem a szavaknak. Pofázni mindenki tud.

Apróbb dolgokban szerintem fontos az elfogadás, de kulcsfontosságú kérdéseknél szerintem az ember az önmaga lelki egészségét helyezze előtérbe, ne pedig a diszfunkcionális párkapcsolatát. Egy olyan kapcsolat, amiben nincs bizalom, pedig konkrétan lószart se ér, a szerelem önmagában nagyon kevés egy jó párkapcsolathoz. Ugyanennyit ér egy megbízhatatlan "s-ggemből szájat csinálok" jellemű ember.

Azért ez függ attól, mekkora hibákról van szó. Pl ha alkoholista, az több, mint egy hiba. Ha agresszív, az is.

De pl ha kicsit rigolyás, lány esetén kissé hisztis stb, az elfogadható szerintem.

Ez a párkapcsolatok legkényesebb pont Jaja inak egyike. Megtalálni az egyensúlyt.

Ha minden hibáját elnézed, azzal magadnak és neki is ártasz, ő egyszerűen nem lesz képes változni, fejlődni, téged meg felőröl.

Ha mindent szóvá teszel, és mindenben meg akarod változtatni, akkor meg vagy megtörik (és rá sem fogsz egy idő után ismerni a művedre, mert nem az az ember lesz, akibe beleszerettél), vagy ellenáll, akkor folytonos pokoli vita lesz belőle, ahol teljesen elsarkányosodsz.

Szóval az egész az egyensúlyról szól. Mihez kell ragaszkodni, miből nem szabad engedni, és hol kell változni, hol kell elfogadni a másikat.

Például bizonyos alap értékekben nem tudok engedni, és ha ő sem változik, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. Más téren viszont sok mindenre azt tudom mondani, nem értek egyet, de a te döntésed, ha neked így jó elfogadom.

Nem mondom, hogy megtaláltam minden kapcsolatomban ezt az egyensúlyt, de sokat tanultam mindegyikből, hogy mit engedjek el, és mit nem szabad, hogy mindenben változzak, és mi az amiben senkiért nem fogok

Remélem a következő kapcsolatomban már nem követek el ezen a terén nagy hibákat

F