Hogyan mit, csináljak- tovabblépjek vagy küzdjek?

Volt egy nem magyar baratom, akivel csak azert szakadt meg a kapcsolat mert vissza kellett mennie a sajat orszagaba befejezni a sulit, es hat nem orokre jott ide...na mimdegy akkor én meghaltam, napokig hetekig csak bőgtem, képtelen voltam az életre. Ezutan is mindig beszeltunk, kerestuk a másikat, es nagyon hianyoztunk egymasnak. 2 honap utan ismet eljott par napra, ami eletem egyik legszebb elmenye es ajandeka volt. Azutan meginkabb belebolondultam, es ismet 2 honappal kesobb megszerveztuk h kozosen elutazunk egy hetre kulfoldre, ez volt a masik legnagyobb ajandek az elettol, nagyon nagyon jo volt vele ujra talalkozni es ujra latni őt, a szemébe nézni, megölelni, es tudom hogy ő sem unalombol volt ott meg h költse a pénzét.. Aztan én eléggé elfoglalt lettem, nem tudtam vele úgy tartani a kapcsolatot, es egyre megritkultak az üzenetek es keresések ami nekem nagyon fáj, mert mindig nagy örömet okozott. Nemrégiben megírtam neki hogy rettenetesen hiányzik, amire úgy reagált hogy ő igazán nagyon szereti velem tölteni az idejét, de az élet egy r*b*nc, nagyon nagy r*b*nc, (és igy ennyi volt az utolso reakcioja ebben a temaban)

Most mi legyen? Komolyan annyira odavagyok érte, szinte minden nap sírok amiatt hogy nem tudom naponta megölelni, hogy nem mézhetem a kék szemeit,hogy nem hallgathatom amit mesél, kegyetlenül hiányzik.

Nyilvánvaló hogy már 500másik lányt megpróbált felszedni, de esküszöm ez sem érdekel...Egyszer mesélte is h egy buli alkalmával feltűnt neki egy lány aki hasonlitott rám, és eloadta hogy milyen bunkón lerázta, pedig csak beszélgetni akart.

Legszivesebben osszegyujtenek egy kis penzt es mennék ki én is, csak hogy a kozelébe legyek...csak ezzel az a problemam hogy mivan ha már osszeszed mást, vagy már van is neki. Csak emiatt elköltözni 3 orszaggal arrebb nem egy jo befektetes...

De ilyenkor mindig az utolso egyutt toltott reggel jut eszembe amikor nem akart elengedni es szorosan olelt, a repteren milyen szomoru volt (hat meg en)

És emellett meg folyamatosan azt érzem, hogy ennek a történetnek még nincs vége, de nagyon nagyon ugy nez ki ha már egyre ritkábban keres(gondolom probal elfelejteni - es ez meg azert borit ki, mert csak egy picit se akarna kuzdeni??)

Ha most kimennék, vegulis nyelvtanulas munka penz szempomtjabol akkor is jol jarnek..de annyira szeretnem hogy ő a kozelemben legyen...

Kerlek mondjatok errol barmit, valamit. Csak azt ne hogy felejtsem el, mert az ilyen szép emlékeket, amiket ő adot nekem, már csak azokat sosem fogom