Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Szerintetek működőképes lehet...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek működőképes lehet így egy kapcsolat vagy mindenképp az évek során ki fog ütközni? (Gyerektema)

Figyelt kérdés
Sziasztok! Próbálok lényegretörő lenni. 24 éves vagyok, a barátom 26. 1 éve vagyunk együtt, minden nagyon jól működik, imádjuk egymást, minden szabad percünket egymással töltjük. 1-2 hete azonban szóbajött a gyerek téma. Bár előtte is néha-néha valami beszélgetés során felmerült és tudta hogy én nem akarok gyereket, egyetlen porcikám sem kívánja, nem vágyom rá kicsit sem és sokszor idegesitenek is. Nos most hogy megint szóbakerült, kihúztam belőle azért, hogy ő hogy áll hozzá és mondta hogy ő amúgy szeretne és olyan 30 egy-két évesen ideálisnak is tartaná. Igazából most nem tudom mitévő legyek, mert nagyon szeretjük egymást, de ez pont nem egy olyan dolog, amiben lehetne kompromisszumot kötni. Ezért szakítanunk kéne? Hisz ez elég nagy ellentét. Viszont tudom, hogy mindketten teljesen padlóra kerülnénk, ha most szétmennenkmes értetlenkedve is nézne, ha közölném, hogy akkor inkább még most legyen vége, mert később még jobban fog ez fájni. Nem mondom, hogy ki nem állhatom a gyerekeket, de iszonyatosan heves természetű vagyok, rendkívül ideges típus, bármin felhuzom magam, türelmetlen vagyok. Tudom, hogy nem lenne türelmem egy gyerekhez. Plusz "halkan" megjegyezve nagyon felek a terhessegtol, de pláne a szüléstől. Maga az egesz menetétől, az a sok kellemetlen vizsgálat és a szülés fájdalma. Az sem utolsó, hogy nem rég diplomáztam és szeretném építeni a karrierem, elhelyezkedni egy jó cégnél és felmászni azon a bizonyos ranglétrán. De ha 4-5 év múlva szülnék, akkor ennek lőttek, terhesen már nem fogok tudni végig dolgozni, arról nem is beszélve, hogy otthon kéne maradjak a gyerekkel, nem lenne bevételem, keresetem (nyilván a támogatásokat leszámítva) és ennek a tudata már most kiborit. Kissé igazságtalannak tartom, ha lehet így mondani, hogy konretan minden a nőre hárul, ő kell kihordja, mindenféle vizsgálatra menjen, megszulje, otthon maradni, nagyobb részben neki is kell nevelnie stb stb. Nekem ez nem menne. Kissé bőven kifejtve írtam le a sztorit, előre is elnézést, ha hosszú lett, nagyon kiváncsi vagyok a ti véleményetekre is, főleg azokéra, akik esetleg saját maguk is voltak ilyen helyzetben.
2017. aug. 6. 18:00
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
88%

Annyit mondok, te ne légy hülye mint a nők nagyon nagy része, hogy megszüli valakinek, csak nem magának a gyereket, és ő se legyen olyan, hogy ilyen nagy dologról lemond valaki miatt.

Én szerencsés vagyok. párom is rühelli a gyerekeket.

23N

2017. aug. 6. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
86%
A férfi is elmehet GYES/GYED-re, de amúgy ja, inkább most szakítsatok.
2017. aug. 6. 18:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
82%
Én se akarok gyereket,és ezt minden kapcsolatomnál már az elején le is tisztáztam.Ha időközben meggondolja magát,akkor vége,hisz nem egyet akarunk.Ezt meg kell beszélni mindenképpen,mert ha tényleg ez a vágya,neked meg nem,sajnos nem szabad akkor tovább húzni..
2017. aug. 6. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
26%

Biztos hogy kesobb gond lesz. Ahogy idosebb lesz az ember, es minden ismerosenek gyereke van mar feltunik. Foleg ha alapbol szeretne valaki gyereket.


A helyedben azert atgondolnam hogy biztos le akarsz-e mondani a gyerekrol, csaladrol mert felsz tole. Kepzeld el magad 40 evesen egyedul, gyerekek nelkul, mi ertelme a karriernek.


En a legrosszabb fajta karrierista voltam par evvel ezelottig, agressziven mentem elore, de kozel 30 evesen mar a engem is inkabb a gyerek tema erdekel mint a karrier pedig ferfi vagyok.

2017. aug. 6. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
100%

Ne hallgass erre a karrier vs gyerek dologra. Se hogy jahj mi lesz veled vénasszony korodba. Gyereket nem azért kell szülni mert majd vénként lesz akinek mesélhetsz, és lesz ki ápoljon.

Azért szülj gyereket, mert te szeretnél anya lenni, és pont.


Ne mert a társadalom ezt várja. Én nem vagyok karrierista, életem boldogsága ha egy mezei háziasszony lehetek, de gyerek nem kéne. Mert nem érzem belül a késztetést, és kész.

2017. aug. 6. 18:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
24%
#4-hez kiegeszites. Erdemes beszelni olyan nokkel akiknek van karriere es gyereke is (sok van), es nem a gyakori nepere hallgatni. A legtobb ember itt teljesen selejtes.
2017. aug. 6. 18:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:

Irigyellek egyes, hogy neked sikerült olyan férfival összejönni, akivel egy állásponton vagytok. :(


#2: Tudom, hogy a férfi is otthon maradhat, de ez sajnos csak az egyik probléma a sok másik közül, hogy nem akarnék otthon maradni szülés után.


#3: Köszi a választ, bár olyan fájdalmas olvasni, hogy tényleg az lenne mindkettőnknek jobb, ha szakítunk.


#4: Nem a karrier miatt mondanék le a gyerekről, hanem mert egyáltalán nem is akarok. Szerintem az egyik legidiótább kifogás, ami csak létezhet, az pont amit írtál, hogy egyedül fogok maradni idős koromra stb. Ne haragudj, de egy gyerek koránt sem garancia arra, hogy ugyanúgy nem maradnék-e egyedül. Ugyanis millió és egy dolog jöhet közbe, ami miatt "egyedül" maradhatnek gyerek ellenére, pl külföldön vagy nagyon messze el tőlem, megromlik valami miatt a kapcsolatunk, neadjisten meghal stb stb. Ez nem mérvadó, plusz nem maradnék egyedül, mert szeretném, ha lenne társam, aki hasonlóan gondolkodik, mint én és ketten élnénk egyutt boldogan, gyerek nélkül.

2017. aug. 6. 18:17
 8/13 anonim ***** válasza:
22%

A gyerekhez való hozzaallasodat majd eldönti a biológia. Én már öreg vagyok 35 körül minden no szülni akar. Nagyon kevés a kivétel, egyszerűen megvaltoztok.

Szóval amit most írsz az 99.99 százalék eséllyel 12 év múlva máshogy lesz.

2017. aug. 6. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:
Utolsó ezzel en speciel nem igazán értek egyet. Amióta az eszemet tudom, mindig is ezt hajtogattam, hogy nem akarok gyereket és ez olyannyira erős bennem, hogy napról napra egyre jobban ezt érzem. Kötve hiszem, hogy 35 körül hirtelen minden(ez elég erős túlzás) nő gyereket akarna, rengeteg ellenpéldát tudnék neked mondani ismerősi, család baráti társaságabol is és én tudom, hogy nem fogok akarni gyereket szülni és nevelni, alkalmatlan vagyok rá. Nem mindneki való szülőnek, ez tény. És én most abból indulok ki és azalapjan szeretnék mérlegelni meg várom a válaszokat is, hogy soha nem is fogok akarni gyereket, a barátom pedig szeretne.
2017. aug. 6. 18:51
 10/13 anonim ***** válasza:
55%

Én is így voltam vele. Amikor szült a szomszéd, én lehettem vagy 12. Nem akartam átmenni babalátogatóba, mert már éreztem h engem ez se nem érdekel, és inkább idegesítene a sírása

16 évesen az első fiúmmal, aki akkor 19 volt, erről beszélgettünk, már akkor tudtuk h ha érettebbek leszünk, külön válunk, mert ő tudta, h nagyon szeretne egy nap.

18 évesen összejöttem jelenlegi párommal, akivel jövőre esküszünk, már az elején kiderült, mindkettőnket idegesít a gyerek sírása, hajngja, jelenléte. Sőt, még nagyon a tipikus fanatikus anyukákat se kedveljük.

Most, 23 évesen, egyre biztosabb vagyok benne, hogy soha nem szeretnék szülni. Nem jön az érzés hogy én anya akarok lenni. És párom se apuka.

Pedig mindent, amit csak kell egy gyerekhez meg tudnánk neki adni.


Vannak ilyen emberek. Ez biztos genetika.

2017. aug. 6. 19:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!