Miért baj az ha próbálom őszintén elmondani?

Eddigi kevés kapcsolatom során mindig azért lettem eldobva, mert őszintén megmondtam a véleményem.

Ha valami nem tetszik a másik viselkedésében, akkor azt elmondom neki. Nem lekezelően, nem vitatkozva, hanem finoman. Például ha ismerkedek valakivel és tetszünk egymásnak, megbeszéljük, hogy együtt vagyunk, de a másik fél eljár buliba, olyanokkal beszélget facen, akiknek tetszik és akarnak tőle valamit. Ha kérdezik van-e valakije azt mondja nincs. Stb.

És ha én ezeket a problémákat felhozom, hogy beszélgessek róla, vagy kérdezek, hogy kikkel és miért megy bulizni, miket csinál ott, akkor én örömlánynak nézem, nem bízok benne stbstb.

Hát azért kérdezek, mert még nem ismerem. Honnan tudnám milyen.

Pedig mindenki azt mondja jobb az őszinteség. Lehet mégsem.

Én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, de ezen képes vagyok változtatni, ha a másik fél is őszintén beszélne róla. De általában nem mondanak semmit vagy csak azt, hogy nem baj, nincs semmi baj, minden rendben stb.

Meg, hogy az már rég rossz, ha a másikért változni akarunk. És mindig ezeket kapom meg. De lehet velem van baj és ez idegesítő. Mivel már a többször dobtak ezek miatt.