Hogy tudom feldolgozni a szakítást?

A barátommal 1 hétig voltunk együtt. De becsapott, átvert.  Volt egy vita. A gyereknek az anyja a mindene, megis mondta, hogy ő a legfontosabb neki, meg a haverjai, mert azok legalább nem sértegetik. Meg mondta hogy sose bocsájt meg hogy az anyja az egyetlen nő az életébe akit szeret... pfff.

Puhany mint egy nő, semmi férfiasság nincs benne! Mert az anyja nevelte egyedül. Én megértem hogy rossz lehetett neki, de azért mindennek van határa! De nem fogok könyörögni hogy maradjon. Pedig sosem éreztem erős vonzalmat, mint iránta, el is kezdtem valamit érezni iránta. És szakított. Nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Pedig nekem azt mondta hogy szerelmes és hogy én vagyok a kezdete meg a végzete. De ez is csak hazugság volt. De az anyja iránt érzett szeretete megőrít! Engem kéne ennyire szeretnie, és velem kéne ennyire foglalkoznia, nem az anyjával. Nagyon megbántott. Megalázott. És ma az öcsémtől kérdezte hol vagyok. De nem tudom hogy miért, talán meg akar verni? Megőrülök ettől az egésztől. Vagy rosszul gondolom az egészet és helyes amit csinál?