Ti mit tesztek az eltávolodás/kiégés ellen?

Sziasztok!

A barátommal nagyon szeretjük egymást, 2 éve vagyunk együtt. Együtt is lakunk. Úgy emlékszem, hogy a kapcsolatunk elején minden probléma ellenére is jól tudtuk magunkat érezni. Én magamra is egy sokkal életvidámabb, életigenlőbb emberként tekintek vissza, aki mindenkivel kedves tudott lenni és a problémákon nem leálltam mérgelődni, hanem maximum egy kicsit rosszul éreztem magam miattuk, akkor segített nekem a kedvesem, biztatott, megoldottuk együtt. Ha ő volt ilyen helyzetben, ugyanúgy én is biztattam, lelket öntöttem belé.

Azonban, most egyre többször veszem magamon észre, hogy türelmetlen vagyok mindennel szemben. Pl. fel tudom magam idegesíteni egy kis szar dolgon is, ami egy épelméjű embernek nem jelentene gondot. Én meg képes vagyok fél óráig rosszul érezni magam mondjuk amiatt, hogy valaki meglökött a járdán, és ezen puffogok kitudja meddig. Ez régen nem volt így, és fogalmam sincs, hogy csináljam, hogy vegyem észre, mielőtt kiakadok valamin, hogy ezen nem érdemes. Ez azt jelenti, hogy látszólag semmi dolgokon is kiverem a hisztit, egyre kevesebbszer tudok szépen megszólalni, utólag jövök rá, hogy na de ezt mégsem így kellett volna. Vagy képes vagyok egész nap depis lenni egy rossz álom miatt. Régen nem voltam ilyen, és nem tudom hol billentem át, de ez nem elfogadható így, fogalmam sincs, hogy változtassak rajta. Nagyon gyorsan eltörik a mécses, bármin és bármikor képes vagyok elsírni magam.

Az a problémám, hogy sajnos nem csak én, hanem a barátom is így működik, és nem tudom, hogy fordítsam vissza ezt a folyamatot, hogy egyre inkább haladunk afelé, hogy kiégjünk az élettől, és hogy eltávolodjunk egymástól.

Abban veszem ezt észre, hogy ha hazaér a munkából, fáradt, nyűgös, nem nagyon lehet beszélgetni vele (nincs is kedvem erőltetni), egyszavas, tőmondatos válaszokat ad. Erre én beduzzogok, aztán ő duzzog be azon, hogy "már megint mi rosszat szólt". A munkája miatt meg kb. lehetetlen, hogy kipihenje magát, mert ha dolgozik, sok bent a munkája és alapból is nem 8 órát van bent, hanem sokkal többet. Amikor itthon van is "véletlenül" elpilled 5 perc alatt, ha lefekszik az ágyra, pedig nem is akart aludni. Hétvégén mire átbillenne, megint mehet dolgozni. Ezzel nincs is arányban a fizetése, ami még inkább feszültséget szül benne. Nincs kedve bemenni, ami teljesen jogos. Nem tud váltani most, minek okát nem szeretném most részletezni. Alapból sem vagyunk jó anyagi helyzetben. De azt gondolom, hogy a rohadt munkahelyek direkt úgy vannak kitalálva, hogy beszabályozva érezd magad, és elrabolja az egész napodat, hogy utána elfelejtsd, hogy te ki vagy és milyen is vagy valójában. Egy szájbatörölt droidot varázsolnak belőled, úgy, hogy észre sem veszed.

Én is így vagyok, nem tudok kiszakadni rendesen a munkámból. Rossz dolog, de hazavisszük a munkát, nem úgy, hogy otthon dolgozunk, hanem a viselkedésünkön látszik meg. Ahogy beszélünk egymással, amit mondunk egymásnak. Nem direkt csináljuk ezt, de sajnos csak arról lehet beszélni, hogy a munkahelyen már megint ki és mi akasztott ki. Nekem is egyre inkább nehezemre esik szépen beszélni. Sajnos nem csak vele, hanem a családtagjaimmal is rohadt türelmetlen vagyok, ami nem szép dolog. Szar. Látszólag nem is mi irányítjuk és rányomja a bélyegét a hangulatunkra. De a munkát nem lehet megváltoztatni, nem egy munkahelyet megjártunk már, és mindig ugyanaz a probléma. Hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve, ahol nem érezzük jól magunkat és a munka jellege sem az igazi, nem tudunk benne jó dolgot találni. És az ott töltött idő, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, amivel nem akarunk, kinyírja a lelki békénket.

Gondoltunk persze rá, hogy szervezzünk több közös minőségi programot, ahol nem ezen kell agyalni. De ott akad a dolog, mint már említettem, többet dolgozik, mint kéne, és ha van egy kis szabadideje, azt fekvéssel, nyűglődéssel tölti, mert ez esik jól neki, amit megértek! Én is ezt csinálom. Csak az esik jól, hogy feküdjek, gondolkozzak, de sajnos így merülünk egyre inkább ebbe a lélektelenségbe.

Ha valaki volt hasonló helyzetben, mit tesz az ellen, hogy ne égjen ki végleg? Nem tudom, hogyan segíthetnénk magunknak. Át lehet ezt egyáltalán vészelni, vagy ezt be kell nyelni?