Szerintetek normális dolog majdnem 2 évig járni összeköltözés nélkül,26-29 évesen?

Igen. Okosabb mint kiszórni fejenként 60 ezret csak albérletre (ha pesten éltek, vidéken csak fejenként 35-40 ezret, ha felezitek a költséget).

És miért nem elég ez a pár óra? Pont ettől lesz szép. Na, jöhet a 0%, ellentmontam a népbíróságnak.

5 hónap járás után talán egy picit korai az összeköltözés, viszont én nem vennék közös lakást úgy, hogy nem éltem előtte a párommal legalább egy félévet. Lakva ismerszik meg az ember, ahogy tartja a mondás. Értem, hogy nem akar albérletbe menni, én is kidobott pénznek érzem, de valahol lakni kell. Az nem megoldás hogy mondjuk 1 évre a szülőkhöz költöztök?

Én azt csinálnám, hogy várnék még pár hónapot és újra felhoznám a témát, hogy közös lakást csak akkor veszel vele, ha előtte éltek együtt egy kicsit. Egy kis időre albiba menni és elhalasztani a lakásvásárlást szerintem nem nagy áldozat ha a szerelmünkről van szó. :) De lehet hogy csak én vagyok ilyen romantikus...

#6

Akkor mondjuk a lakásvásárlás előtti 1 vagy max 2 hónapot éljenek egy olcsóbb albérletben (ott előjönnek úgyis a problémák, ha vannak). De 2 évet ott tölteni... Úgy nem lesz ebből lakás. De így, ha addig gyűjtenek simán.

Nagyon helyesen teszitek, ha még nem költöztök össze. Előbb egyáltalán gyertek ki a nászutas időszakból. Attól, hogy jól megvagytok egymás mellett napi pár óra találkozással, nem biztos, hogy akkor is ilyen lenne a viszony, ha együtt élnétek. Két teljesen más dolog a kettő. Egy közös háztartás, közös élet nagy konfliktus forrás. Meg eleve az, hogy "össze vagytok zárva". Egyébként meg 5 hónap tulajdonképpen semmi egy kapcsolat szempontjából. Itt nem feltétlenül az életkor számít, hanem hogy kell idő, hogy maga a kapcsolat elég érett legyen a közös élethez.

Az sokkal jobban bizonyítja, hogy komolyan gondolja, hogy nem szakított mikor kiderült, hogy ezentúl csak hétvégente tudtok találkozni. Nem kell sülve főve együtt lenni. Lehet ugyan úgy szeretni attól, hogy nincs veled.

A harmadik meg, hogy pénzügyileg sokkal jobban jártok, ha nem mentek albérletbe. Főleg ha lassan családot szeretnél. A két dolog tulajdonképpen üti egymást.

"Meg eleve az, hogy "össze vagytok zárva"

Ezért kell olyan házat választani ahol legalább 2 helyiség van (mármint a fürdő-konyha kombón kívül). A nap nagyrészét együtt töltitek, de ha valamelyiktek vágyik egy kis magányra az átmehet a másik helyiségbe. (Ez akár padlásszoba vagy alagsor is lehet, jól berendezett kamra stb.) Egész nap kötelezően egy helyiségben az az én szememben nem múlja felül a "börtön" színvonalát. Jó lehet együtt, de kell egy kis egyedüllét is.

Nézd, lakást így is, úgy is vennél, ha jól értem, tehát az nem közös lakás lesz, hanem a tied.

Ilyen szempontból ez jó is, rossz is: egyrészt cink, mert kb. csak "beleülne a jóba", másrészt tök érthető, minek pazarolni a pénzt, ha ennyire belátható időn belül lesz lakás?

Egyébként körülményektől függ a dolog. Nekünk is hasonló volt a szitu, majdnem 27 voltam, ő 32, mikor összeköltöztünk, több mint két év után. Nekünk mondjuk csak albérlet lett - előtte volt terv saját lakásra, de időközben változtak a dolgok, és az elúszott. Viszont addigra már eléggé "rákészültünk", és így bólintott rá végül az albérletre, hogy ne táncoljunk vissza, előtte ő is pénzkidobásnak tartotta.

Nálunk, az az igazság, hogy ő pont azért volt ennyire óvatos, mert korábban már járt rosszul, hogy pár hónap után belevágott a közös lakásba exnővel, aztán annyira rosszul jött ki belőle, hogy azóta is fizet, mert jól le lett húzva... Nálatok nincs esetleg ilyesmi félelme?

Egyébként öt hónapot még keveslek, ritka az olyan mindent elsöprő szerelem, ami ilyen rövid idő alatt megérik rá. Bennem egy év után merült fel komolyan, hogy most már igazán jó lenne, főleg, hogy szülők egyéb dolgok miatt mi is alig voltunk együtt. Szerintem hagyd kicsit ülepedni a dolgokat, ha komolyodik a kapcsolat, lehet, hogy ő is meggondolja még magát. :)