Szünetet kértem, jól tettem?

"Felnőtt" párkapcsolatok...

Én eleve hülyeségnek tartom ezt a szünetesdit. Szerintem két, érzelmileg és értelmileg érett ember képes eldönteni, hogy mit akar, és ha valami majré van, akkor képes legalább arra, hogy megpróbálja megoldani. A "szünet", amellett, hogy rengeteg visszaélésre ad lehetőséget, és sok későbbi konfliktusnak lehet a forrása, nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése. Ha egy ember szereti a másikat, akkor nem szünetet kér, hanem megpróbálja rendbehozni, ami elromlott. Ha meg valami végképp nem működik, az a szünet után sem fog. Csak legfeljebb kicsit kitolja az agónia idejét.

Most komolyan: nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy oké, akkor üljünk le, és beszéljük át a dolgokat? Megbeszélnétek, hogy miért tűnik el csak úgy (mert ha tényleg így van, és nem csak te fújod fel, az bizony összeegyeztethetetlen egy normális kapcsoalttal), kiderítitek, hogy melyik nézeteltérésnek mi az oka, és megbeszélitek, hogy tudtok, vagy egyáltalán akartok-e rajta változtatni. Aztán ha kompromisszumra juttok, akkor mehet tovább, ha nem, akkor meg fájó szívvel elváltok egymástól, mert egy nem működő kapcsolatban felesleges egymás energiáját szívni.

De ez, hogy most akkor doblak, de csak pár napig, hadd szenvedj, ez mi a fenét old meg szerinted? Ettől megszűnnek a fennálló konfliktusok? Ettől egy csapásra álom lesz az életetek? Legyél már kicsit érettebb, mert ez még 14 évesen is gáz.

A szád meg nem csak orális kielégítésre való ám! Tessék elmondani, ha valami bánt. Mert az, ha hadakozol, az nem fog megoldani semmit. A konstruktív hozzáállás annál inkább. Ha valami érdekel, tessék megkérdezni, nem utána a fejéhez vágni.

Meg tessék kevésbé önzőnek lenni. Az élet nem egy gondtalan álom, ahol semmit nem kell csinálni, csak amit szeretnétek. Ott van a munka, adott esetben a tanulás, később a gyerekek... ez mind-mind lemondással jár. Tessék kicsit ezt is szem előtt tartani.

"Csak szeretnem, ha ö is tenne vegre valamit a kapcsolatert. "

Akkor tessék ezt elmondani. Mondom, a szád beszédre is való ám...

"Mert most pillanatnyilag ugy erzem garantaltnak vesz. Hogy en mindig ott leszek es mindig elfogadom minden hülyeseget."

Miért, szerinted egy normális kapcsolatban minden pillanatban attól kell féni, hogy lelép a másik?

Félve kérdezem meg, de ugye nem vagy több 18-nál?

Egyébként szerintem egyszerűen kezd elege lenni ebből a kapcsolatból. Nem akarom őt egekig magasztalni (de látatlanból lehordani sem), de szemmel láthatóan, miután felszállt a rózsaszín köd, ő ráébredt, hogy a barátnője egy önző, követelőző, játszmázó vámpír, aki képtelen bármit egyenesen csinálni. Ez pedig egy öngerjesztő foylamat. Persze, hogy elhanyagol, ha te csak nyűg vagy neki. Azzal pedig, hogy látványosan tojsz bele, csak megerősíted azon hitében, hogy ez a kapcsolat nem működik.

Más dolog. Csak hadd meséljem el, hogy a játszmázás mennyire tönkre tud tenni még egy amúgy tökéletes kapcsolatot is. Adott egy 18 éves lány (egykoron jó barátom volt, ameddig a baráti kapcsolataiban is el nem kezdett játszmázni), meg egy 20 éves fiú. Egy éve ismerik egymást, fél éve együtt vannak. A lány végzős gimnazista, abban az évben érettségizett, a fiú pedig akkor állt munkába első munkahelyén. Addig tökéletes volt a kapcsolatuk, de aztán jött az első konfliktusforrás, hogy kevés idejük van egymásra. De ahelyett, hogy közösen megbeszélték volna, meg próbáltak volna valami megoldást találni, mindketten elkezdtek játszmázni. Igazából mindketten fülig szerelmesek voltak, de mégis mindketten azt próbálták elhitetni a másikkal, hogy abszolúte nem érdekli őket ez a kapcsolat. Mondván, hogy ha érzik a másik, hogy milyen nélküle, akkor majd veszettül belé fog megint esni, és éjjel-nappal együtt lesznek.

Aztán persze nem így lett, mert mindketten azt látták, hogy a másik tojik az egészre, és természetesen egy őszinte beszélgetés helyett mindketten az "akkor én még kevésbé sem fogok veled foglalkozni" játékot kezdték játszani.

Aztán idővel a srác, mivel gyakorlatilag már alig találkoztak, egyre gyakrabban járt el a haverjaival szórakozni. Ez persze a lánynak nem tetszett, de normális kommunikáció helyett megint csak a csatározás ment. "Oké, akkor ezentúl semmit nem fogok írni neki". Egy évig tartott ez az agónia, a lány a végére pszichés roncs lett (azóta se jött helyre), a fiú meg szépen lezüllött.

Itt a vége, fuss el véle.

Így kell játszmázással egy álomszerű kapcsolatot lenullázni.

De mesélhetnék arról, hogy én is szakítottam már játszmázás miatt, mert nekem az egyenesség és őszinteség alap egy kapcsolatban.