A barátom vidék párti és pedig főváros párti, hogyan lehetne megegyezni ilyen esetben?

"Ő pedig utálj a koszt, a büdös levegőt , a kis lakásokat meg úgy mindent..."

Külváros / agglomeráció?

"Ő szeretne otthon a családi házukban maradni , elszeparálni az emeletet, vagy ott náluk helyben maximum."

Ha valakinek ez az életcélja, én már itt a fejemet verném a falba. Minden ismerős házaspár aki szülőkhöz vagy szülők közelébe költözött azt mondja, hogy a szülőktől olyan messzire kell menni, hogy ne tudjon papucsban átjönni!

Mindenesetre szerintem tényleg külváros vagy agglomeráció lenne a legkompromisszumosabb megoldás...

Én elvagyok egy csendes kis faluban is, de Budapesten nőttem fel, nincs jogsim (vagy időm vagy pénzem vagy egyik sem volt, így még nem került rá sor, hogy megszerezzem, tömegközlekedő vagyok), ide köt a munka, és nem költöznék olyan helyre, ahonnan nehézkes lenne számomra a munkába járás. Az idő pénz, ráadásul a főállásom mellett még másodállást is csinálok, szóval nem mindegy, mennyit tudok időben megspórolni az utazással. Egyébként nem a belvárosban élek, hanem egy jó tömegközlekedéssel ellátott külvárosi részen, ráadásul ez a rész még nyugis is. Nem túl messze van kertvárosi rész is, önálló házakkal is, nem csak társasházakkal. Budapest nem csak a zajos, koszos, büdös belvárosból áll. De más is írta a közeli településeket, ahonnan szintén be lehet járni (van, ahonnan tömegközlekedéssel is jól lehet tervezni, van, ahova autó kell, de nincs messze).

Viszont jobban aggasztana, hogy a szülei közelében akar maradni. Persze, segítsük az idősödő szülőket, ahogy tudjuk, de kevés családban működik az, ha közel él egymáshoz több generáció. A szüleim a szomszéd kerületben élnek, ott nőttem fel, kb. 15-20 perc kocsival/busszal, nem egy nagy idő, ha jó a forgalom, kevesebb, de jobb így, hogy nem együtt élünk meg hogy nem a szomszédban vannak. Nekik is jobb, nekem is, tesóm pedig a munkája miatt másik településen is él.