Jogosan haragszom vagy engedjem el?

Távkapcsolatban élek a párommal aki mozgássérült.Az anyukája megígérte,hogy elhozza hozzánk amikor nekem iskolai szünetem lesz.Viszont nem rég mondta vissza az anyukája,hogy mégse hozza el mert ő inkább randizni akar menni(a szülei elváltak a páromnak).Ezzel nem lenne semmi baj ha nem ígérte volna meg,hogy elhozza hozzám azt se mondhatja,hogy amikor megígérte tudta,hogy őt randizni hívják mert akkor még nem beszélte meg a randit a partnerrel hanem nekünk mondta,hogy elhozza.Az anyukájáról tudni kell,hogy igen válogatós nem ragad meg egy pasi mellett ő nagyon sokszor randizik mindig mással tehát azt se lehet mondani,hogy a párjával randizik hanem csak eggyel a sok randi partnere közül.Kicsit rosszul esett,hogy megígérte és nem tartja be a szavát hanem inkább a pasit választja utána meg nekünk meséli,hogy milyen rossz volt a randija mert így szokta.Én nem tudom megoldani az utazást most mert azt hittem,hogy ők jönnek.Nem tudunk megkérni senkit,hogy hozza le csak az anyukáját.Kicsit megsértődtem az anyukájára mert rosszul érintett,hogy nem a fia boldogságát tartja szem előtt hanem inkább a pasiét persze azt is megértem,hogy ő is boldog akar lenni de tudván tudta,hogy akkor akarunk mi is találkozni amikor ő randit szervezett.Nagyon jóban vagyunk az anyukájával így nem értem miért tett keresztbe nekünk azóta is velem kedves,érdeklődő.Nem akarok hisztisnek tűni de ez egy kicsit rosszul esett. Jogosan vagy csak én reagálom túl?