Most mittegyek?

5 éve kezdődött, hogy megismertem a párom már az elején voltak problémáink. Ennek ellenére együtt maradtunk.Még fiatalok voltunk. Messze laktunk egymástól mégis mindent elkövettünk, hogy összeköltözhessünk, ne válaszon el a távolság voltak vitáink főkép a féltékenység miatt. Kibírtuk, 3 év múlva véletlenül terhes lettem nem terveztem legalábbis akkor már.Megbeszéltük, hogy tartsuk meg hiszen akkor úgy tűnt jól alakulnak a dolgaink, majd amikor már nagyobb terhem volt valami elkattant benne elment 2x a terhességem alatt más nők miatt. Az volt a kifogás amikor 2.-jára visszafogadtam ekkor már megszületett a fiam, hogy megijedt az apaságtól és a felelősségtől. Valamint hülye volt. Semmi mással nem magyarázta. Nagyon szerettem és nem akartam a kisfiú érdekében sem eltaszítani. Ez volt az egyetlen dolog ami miatt új esélyt adtam neki. Akkor úgy tűnt tényleg megváltozott és elgondolkodott magán. Elvégzett egy iskolát. Mivel én terhesen fejeztem be a technikumot nekem már volt mihez nyúlnom.Sokan mondták, hogy csak az apja engedjem, próbáljuk meg, persze én tudtam ez a törés bennem fog maradni és ha lehet ennél is jobban féltékeny leszek, ő ezzel együtt vállalta ezt akkor még.Eltelt majdnem 2,5 év Voltak szörnyű vitáink főleg emiatt, meg persze ekkorra már anyagi problémák is és családi ugyanis az anyámékkal élünk most. Párnapja azonban elment akkor éreztem párnapja, hogy valami nem jó alig beszélt hozzám és jó pár hónapja el is hanyagolt engem rengeteget sírtam, hisztiztem ami miatt anyám és mindenki megharagudott rám. Most a volt párom eljár inni bulizni minden este azóta, hogy dobott jelzem elment és interneten írta meg hogy neki elég és napokig kérleltem gondolja meg.Megígérte, hogy elmegy inkább felejtsem el ilyesmi, Elszórta a pénzét úgy 4 nap alatt és hirtelen elkezdett nőket jelölgetni persze mondta neki nem kell senki. Persze oké, hogy joga van hozzá hisz már semmi közöm stb. De rég mindig itt van és egyik szavába megy a másikba pedig sokan mondják akik beszélnek vele, hogy nemigen akar komolyan elmenni de viszont békülni sem. Ezek után pedig lehet megbocsájtani sem tudok persze engem okol, hogy tönkretettem az életét, holott hónapok óta öngyilkossági gondolatok gyötörnek és a bőgés néha már a gyerek sem érdekel olyankor rá bizom valakire kicsit, ha tudom. Viszont most nem tudom mitévő legyek azt javasolják hagyjam egy ideig. De mi van ha valóban maradni akar ugyan ezt az életvitelt folytatva él és nekem sosem fog engedni, hogyan felejtsek el valakit aki ennyire fontos, sok mindent meg bocsájtottam neki, mindig engedtem inkább a viták végeztével is sose jutottunk semminek a végére szint csak inkább ráhagytam inkább el ne veszítsem de így hogy éljek tovább ha így lesz kérlek adjatok tanácsot ne bántsatok ti is így is romokba érzem az életem.