Társas magány?

Sziasztok! Azèrt fordulok hozzàtok, mert nem talàlok megoldàst ès nem tudom mit tehetnèk. Nagyon egyedül èrzem magam. Van egy egy èves kislànyom. Imàdom őt, a mindenem. A pàrom szakàcskènt dolgozik. Semmi ideje nincs rànk. Ha itthon is van vagy alszik, vagy jàtszik. Nem èrez szinte semmi felelősèget iràntunk. A kapcsolat elejèn èn rontottam el mert mindent megcsinàltam, megtettem egyedül. Ezt most is megteszem, csak sokkal nehezebb így a babàval. Semmilyen èletem nincs. Külföldön èlünk, nincs segìtsèg, vagy baràtok. Azt hiszem depressziós lettem.

A baràtom làtja, hogy nem vagyok jól, de nem akar vàltoztatni az èletünkön. Kèrtem, hogy beszèljük meg mert nem tudok tovàbb így èlni. De nem mond semmit csak hogy minden jó lesz. Kerüli a tèmàt. Mondtam neki, hogy hazautaznèk a szüleimhez, mert szüksègem lenne segìtsègre, hogy egy kicsit feltöltődjek, de azt nem szeretnè. Èn meg nem tudom mièrt kell itt legyek amikor úgysem jön ide senki. Este mikor hazaèr rövid beszèlgetès aztàn csinàlja is amihez kedve van, mert ő fàradt ès szüksège van kikapcsolódàsra. Amit èn meg is értek, de nekem pedig szüksègem lenne partnerre. Mit tegyek?