Szerintetek idővel mindenkinek ki kell lépni a komfortzónájából, változni azért, hogy működjön a kapcsolat? Vagy, ha valakik különböznek, akkor simán szakítani kell és kész?

Ha egyedül illetve barátokkal tudsz programot csinálni és ez őt nem zavarja, akkor mehetsz kirándulni minden második hét végén mondjuk és ez a dolog megoldva. Hét közben is legyen legalább egy napod a barátnőddel amikor kávéztok, sétáltok.

A szex már nehezebb dolog. Mondanám, hogy oldd meg magadnak az extra vágyakat a kis kezeddel, hátha rajtakap és neki is kedve lesz hozzá. Viszont azért 23 évesen valóban nem ez az idális. Harminc fölött én már nem bontanék kapcsolatot ezért, ha csak ennyi a probléma, bár mindenképp igyekeznék megbeszélni és kompromisszumot ajánlani. Huszon évesen.....nem tudom. Én nem köveznélek meg érte ha kilépnél.

Nem mindegy, hogy alapvető erkölcsi értékeitek különböznek, vagy a péntek esti vacsoramenü preferencia :D

Mondjuk szerintem ez a kimozdulás téma alkati kérdés, én is inkább otthonülő vagyok, de igénylem a közös élményszerzést, és szeretek hetente-kéthetente eljárni valamerre, és nekem ment már tönkre kapcsolatom azért, mert a pasi nem akart semmit se csinálni, csak otthon dekkolni és ha heti 1-2 szer találkoztunk is, mindig csak ültünk a tévé előtt. Nem szeretem a semmirekellő otthonülős embereket egy kapcsolatban.

Megint más, ha valakivel együtt élsz, azzal nyilván nem kell állandóan menni valamerre, nem is lehet.