Miért van az, hogy a legtöbb egyedülálló örömét leli mások szakításában?

Irigység fogalmáról hallottál már?

Vagy arról, hogy ha nekem sz..r, aki neki miért legyen jó?

Egyesek még jól bele is rúgnak a másikba.

Nehogy már a szomszéd fűje zöldebb legyen az enyémnél?!

2: Pontosan! Én sem "értem" ezeket az embereket, illetve értem, csak nem tudom megérteni, naszóval érted!? :D

Ez amúgy érzelmi intelligencia hiányáról tanúskodik, semmi másról, szerintem. :( Én is 4 hónapja vagyok szingli, de ha az(ok) a cimborá(i)m aki(k) kapcsolatban van(nak) és szétmenne(ének) én nagyon lehangolódnék emiatt. :(

Marha eccerű kérlek: a legfőbb, és legelső szabály a REPRODUKCIÓ.

Ezért aztán a legtöbb egyedülálló sem tesz semmi különösebbet, mint hogy igyekszik reprodukálni az egyedülállóságát.

Ahogy írták előttem:

1. önigazolást szerez.

2. megnyugtatja, hogy nem ő az egyedüli, akinek rossz

3. mi van, ha az adott párt nem kedveli?

(Én párkapcsolatban élek, valamilyen szinten mégis örültem, amikor az egyik ismerősöm felbontotta az eljegyzést a volt vőlegényével. Ez azért volt, mert nagyon irritált a csávó, és a szakítás után mindenkinek ki is derült, hogy jahm, tényleg messze áll a normálistól, olyan dolgokat csinált. Valahogy amikor odajöttek ketten, feszélyezett volt a hangulat, nehezen tudtam beszélgetni az egyébként nagyon édes lánnyal. Most már van új barátja, és mintha kicserélték volna: látszik, hogy nyitott és nagyon boldog.)

22/N

Nem értem, miért kell mindenbe rosszindulatúságot belelátni! Én például azért lelem benne örömöm, ha a barátaim szakítanak a rossz párkapcsolatukkal, mert nem kell reggeltől-estig azt hallgatnom, hogy ők milyen boldogtalanok és állandóan csak veszekednek és semmi nem jó. Aztán ha végre szakítanak, onnantól látszik, hogy sokkal felszabadultabbak, vidámabbak, nyitottak az új kapcsolatokra. Tehát épp annak örülök, hogy nekik jobb lett!

Akik párkapcsolatban boldogok, azok nem szakítanak, tehát az ő szakításukban nem is tudnám örömöm lelni, mert nem létezik...