Ti mit tennétek? Szerelmes vagyok egy fiatal anyukába akinek mástól van a gyereke. Mire hallgassak a szívemre vagy az eszemre, belemenjek komolyan ebbe az egészbe?

Tudom nehéz téma ez, legalábbis én nagyon dilemmában vagyok. A kérdés elmond mindent nagyjából. Én a lányt egyébként régebbről ismerem ugyanis egy gimibe jártunk, vicces de már 14 évesen is bejött végülis akkor is nagyon szép volt. Attól függetlenül, hogy én már 19 voltam, de természetesen nem volt semmi köztünk. Még az utána következő pár évben párszor találkoztunk, láttuk egymást de ennyi! A bátyjával voltam egészen jóban, ígyhát köszönő viszony megvolt köztünk, meg szemezés ilyesmi.

Aztán amikor meghallottam, hogy terhes és gyereke lesz 19 évesen nagyon lesokkoltam, gondoltam úristen de ostoba, felelőtlen,micsoda kis kva, tiszta szégyen. De aztán lehiggadtam, hogy van ilyen meg szerencsés a csávó akivel amúgy komoly kapcsolata volt. Aztán hallottam azt is, hogy szétmentek, gondoltam is magamban de meglepő... Sikeresen elcseszte a csaj egész életére a potenciális kapcsolatainak 95%-át mivel normális pasinak ezek után már nem kell.

Hát ezt gondoltam én, és ironikus módon a sors közbeszólt. Több mint fél éve lettünk beszélő viszonyba meg kerültünk közel egymáshoz, teljesen véletlen volt az egész, utcán futottam össze vele, szó szerint mert tényleg futottam. Beszélgettünk, szokásos ismerkedős sztori de egyből éreztem, hogy nagyon tetszik. Személyiségre is abszolút 10/10 nagyon megszerettem, külsőre meg persze, hogy bejön, ezt eddig is tudtam. Aztán megismertem a picit is, aranyos nagyon meg szeretem a gyerekeket de elég furcsa volt, hogy "azé a nőé" akiért odavagyok. Aztán jöttek a dolgok, randik, együtt alvás, folytonos telefonálgatás, közös kiruccanások, szex (ami szintén isteni) stb. Nem hazudok, nagyon jelentős tényező az a kicsi, nagyon nem egyszerű de tényleg, mesélnék csak nem akarom annyira hosszúra fogni.

Viszont múltkor kérdezett rá, hogy most akkor én mit akarok tőle? Mert ez már nem csak randizás, meddig akarom ezt csinálni meg mégis mit akarok? Nagyon ingerült volt mert nem tudtam értelmes választ adni de nem is akartam kihúzni a gyufát. Gondolom Ő is érez valamit... Nyilván. Én pedig rájöttem, hogy csak hárítom magamban is nem akarok tudomást venni a tényekről, csak jól elvagyok és a gondokat elhessegetem. Ő 22 éves egyetemre jár és lassan végez is a baba mellett ami nem semmi, én 27 leszek és őszintén megvallva nem panaszkodhatok, én otthagytam a fősulit és vállalkozásba kezdtünk az egyik barátommal és szerencsére jól állok anyagilag tehát ha esetleg mégis úgy történne, ez nem lenne gond. Csak, hogy fog történni? Még nem tudom, fogalmam sincs mit tegyek. Szeretem ezt a lányt és amennyit ismerek belőle az alapján az egész életemet is letudnám élni mellette, mintha a másik felem lenne. De nem egészen így képzeltem el értitek...Nem is tudom mit írjak, semmi bajom nincs a gyerekével, sőt irtó aranyos meg ők így ketten de mégsem az enyém, sosem lehet az akármi is lesz. Nem tudom jó ötlet-e, mi lesz ebből később?! Meg nem tudom, hogy kezeljem a picit vagy esetleg ha összejövünk lesz-e "jogom" nekem nevelni/szeretni. Már elgondolva is rengeteg a bonyodalom, aztán lehet csak én gondolom túl. Szeretnék vele lenni, de jó ötlet-e?

Nem fogok nyilván arra hallgatni amit a többség majd ír, csak érdekelne hátha valakinek tényleg van normális tapasztalata ilyen ügyben.