Szükségét érzem már én is egy barátnőnek azonban nem megy mert félek. Mi a teendő ilyenkor?

20 éves lettem és még soha nem volt senkim. A családba is ha szóba kerülnek a lányok mindig azt kell mondjam, hogy nem, nincs barátnőm, dehogyis és a nem összes formája... Nagyon zavarba jövök ilyenkor és nagyon szerencsétlenül is érzem magam. A szüleim lesütött, szomorú tekintetéből is látom, hogy talán őket is bántja. Eddig nem igazán érdekelt a téma bevallom őszintén, de az utóbbi egy évben felerősödtek bennem az érzelmek és hiányzik az, hogy nincs.

Mivel nincs tapasztalatom félek a lányoktól, nem értem meg őket és emiatt félek a kezdeményezéstől.

Egyetemen sem tudok közeledni nagyon senkihez és a bulikba sem vagyok járatos.

Nem tudom, ha idáig nem volt senkim akkor az véletlen vagy valami miatt nem kellek a lányoknak, mint mondtam a jelekhez nem értek, még ha tetszenék is valakinek sem hiszem, hogy észrevenném.

De ahogy mondani szokták az ilyet az ember észreveszi pedig.