Ti milyen gyakran sértitek meg a másikat és kértek bocsánatot?

Olyan, hogy valóban komolyan megsértsem igen ritkán.

Inkább az szokott előfordulni, hogy elfogynak az érvei egy vitában, és úgy érzi talált egy jó alkalmat a megsértődésre. Úgy is majd még odajön az a hülye, és még ő fog bocsánatot kérni tőle.

Én átérzem a problémát. Gyakran totál sértő dolgokat mondok anélkül, h felfognám és még utólag se értem.

Csak ha kifejezetten elmagyarázzák, hogy neki miért volt olyan akkor értem meg. Gondolom ez a szülői nevelés problémáira meg az óvodai szocializációra vezethető vissza.

#6

Alkalmazkodni kell egymáshoz. Amennyiben észreveszed hogy bizonyos dolgok miatt sértődés van vagy lehet, akkor meg kell beszélni. Így lehet következőleg nem sértődik meg vagy pedig te nem teszel olyat amivel megbántod. Meg kell beszélni a dolgokat, másképp nem lehet jó a kapcsolat.

#7-es:

Ha szereted, akkor van értelme folytatni. Ha képes a változásra, akkor mindenképpen add meg neki az esélyt, hogy bizonyítson. Nyilván nem direkt csinálja, ezt ismerd fel.

Nekem is ezt kéne most valahogy bebizonyítanom, hogy nem direkt mondok ilyeneket, hogy tényleg bármire képes lennék érte, hogy tudok változni.

Nálunk rendszeresen van ilyen oda-vissza, főleg, ha fáradtak vagyunk.

Mivel annak ellenére, hogy rosszul esik, tök tisztában vagyunk vele, hogy nem szándékos a dolog. Vagy úgy végződik, hogy pici morci, aztán összebújás; vagy annyiban marad, és mikor beszélgetős napunk van, akkor újra elővesszük, hogy ezt amúgy többet ne. Próbálunk rá figyelni, de persze újra előfordulnak. :)

Mivel tudjuk, hogy nem szándékosan bántjuk a másikat, így csiszolódásnak fogjuk fel, nem szakítóok.