Hogyan viszonyuljak így a barátnőmhöz?

Tavaly december végén találkoztunk és azóta együtt vagyunk. Csak senkitől nem kapott még szinte semmi jót, az előző barátja is folyton megcsalta, legszívesebben kitörölné a múltja nagy részét, mert sok rosszban volt része, én meg rendesen viszonyulok hozzá, tervezgetek vele, hova menjünk nyáron, milyen koncertre menjünk stb. El is mondta nekem, hogy ő ehhez nincs hozzászokva, utálja a múltját és fél a jövőtől. Nem szeret a jövőről különösebben beszélni, az előző barátja miatt fél a kötődésektől is, mármint olyan téren, hogy nehogy megint csalódjon ha megint kötődni kezd, ez esetben hozzám.

A kapcsolatunkat is abban a felfogásban folytatja, hogy "majd lesz valami".

Ebben a hónapban eléggé megijedt, mert talán túl sokat beszéltem a jövőről, vagy tervezgetésekről, látszott, hogy egyre közeledek kötődésben felé, pedig nem fene nagy dolgokról van szó, hogy most ugyan hány gyerek lesz x év múlva, meg milyen házba költözzünk, hanem csak hogy hova menjünk nyáron, mikor menjünk x helyre stb. de ő még ilyen kijelentésektől is fél.

Múlt héten majdnem szakított velem, mert úgy látja hogy esetleg többet érzek iránta mint fordítva, és fél hogy nehogy soha ne tudja majd viszonozni, meg ugye a jövőre tett célzásaim is sok voltak neki.

Írta is, hogy szó szerint nem tudja hogy mit és hogyan akar. Nem akar megbántani, nem akarja, hogy esetleg majd csalódjak, csak jót akar nekem. Tegnap leírta, hogy amit jelenleg érez irántam az több mint barátság, de még nem szerelem. Engem nem zavar különösebben, mert még két egész hónapja sem vagyunk együtt, ez még változhat. Most csak ezért szakítani, mert nem tudja hogy kialakul e majd a jövőben részéről valami, és semmiképpen nem akar megbántani, soknak érzem. Úgy biztos nem fog, és nem is fogjuk megtudni, ezért kár bármit is eldobni, csak nagyon fél mindentől.

Jeleztem neki, hogy nekem ő sokat jelent, és most úgy tűnik, jelenleg, vele eltudnám képzelni a jövőt. Nem volt veszíteni valóm, így előjöttem a jövővel. Erre meglágyult és most úgy néz ki hogy folytatjuk, mert ez viszont megmelengette a szívét.

Tényleg nem az a kérdés, hogy tudja e pontosan egyáltalán, hogy mit akar, mert NEM, pont ez az, hogy nagyon bizonytalan.

Én meg néhány reakcióját értem félre, mert azt hittem megint rosszat mondtam, írtam, ami sok volt, olyankor ő elmagyarázza, hogy nem, nincs semmi baj, nem mentem túl messzire.

Sajnálnám, mert annyira egy húron pendülünk, mindig megértjük a másikat, még távolból, face-s írogatásból is tudjuk, hogy mit érez a másik, már az első randin megnyíltunk egymásnak, azt mondta, hogy még az életben nem tudott így megnyílni senkinek, nemhogy az első találkozáskor még a múltunknak a párkapcsolati része is azonos (én meg előtte egy olyan lányt fogtam ki aki kihasznált, végül megcsalt), eljutottunk oda, hogy mindketten kimondjuk, hogy lelki társak vagyunk. Csak tőlem kapott jót, és ehhez nincs hozzászokva, szinte még csak ettől is megijedt.

Én egy picit kombinálósabb típus vagyok, az is azért nehogy megijesszem valamivel, ő meg a jövőtől fél.

Hol a félelmei miatt inkább nem folytatná, hol "próbáljuk meg, majd lesz valami" alapon folytatni szeretné velem.

De nagyon kedves lány, meg nem tudna bántani semmivel.

Hogyan viszonyuljak hozzá? Mit tegyek pontosan? Hogyan tisztázzam ezt vele? Nem akarom elveszíteni.

Ő 22, én 27