Maradjak együtt olyan emberrel akibe nem vagyok szerelmes és nem akarok gyerekeket és házasságot?

Érdemes úgy együtt maradni a barátommal,hogy már nem vagyok szerelmes belé?

5 éve vagyunk együtt plussz pár hónapja. Nagyon szeretem a barátomat,de szerintem amit iránta érzek az nem szerelem. Nem olyan intenzív és erős érzés. Sőt néha nem is azt mondanám,hogy szeretem,hanem ragaszkodom hozzá. Akkor döbbentem rá tényleg,hogy lecsendesettek bennem az érzéseim kitudja pontosan mikor is, amikor nem találkoztunk három hónapig csak telefonon beszéltünk néha. Meglepődtem,hogy milyen hamar "elfelejtettem" őt. Egyáltalán nem éreztem a hiányát olyan erősen. Hiányzott,eszembe jutott néha, de nem volt különösebben rossz érzésem. A távollét alatt pedig egyre jobban úgy éreztem,hogy nincs is szükségem a barátomra. Nem teljesen kell szószerint venni,arra akartam utalni,hogy eltudnám őt engedni minden szívfájdalom nélkül. Nem roppanék bele az elvesztésébe ha szakítana velem vagy megcsalna. Szerintem csak megráznám a vállamat és elköszönnénk egymástól. Tudom,hogy fájna nekem és hiányozna néha,de kb olyan szinten szeretem őt mint a testvéremet. Nem érzek a barátom iránt romantikus érzéseket,nem szorul össze a szívem ha mosolyog,nem hat rám ha simogat vagy váratlanul hozzám ér. Amikor nem voltunk együtt pár hónapig kicsit még felszabadultabb is voltam és örültem,hogy eltudtam terelni a figyelmemet. Nem körülötte forogott még akkor is minden. Közben rájöttem,hogy én tulajdonképpen azért vagyok még vele,mert nagyon jó vele szexelni. Annak a mértéke nem csökkent hetente 3-4x szexelünk és imádom. Ez volt számomra amúgy is az egyik legfontosabb tényező a párkapcsolatban,hogy a szex nagyon jó legyen vagy ha nem akkor nincs értelme együtt lennünk hiába jó és szép minden más. Más indokot nem tudok mondani amiért vele vagyok még. Nem jut eszembe semmi. Nem hidegültünk el egymástól épp az az érdekes ebben,hogy még mindig sokat vagyunk együtt, rengeteg közös élményt szereztünk,sokat tanultam tőle. Csak hát ezek nem olyan hű de nagy dolgok. Úgy érzem potólható lehetne a barátom és nem is csak szex miatt kell még nekem,de ez lett az első és legfontosabb most már. Szerintem nem is leszünk örökké együtt. 25 éves vagyok ő 29. Gyerekeket még nem tervezek, ő már szeretett volna,de aztán azóta mégsem,várni akarna vele, nem rohanunk. Azt sem érzem,hogy tőle akarok gyereket vagy akarok-e egyáltalán. Mondjuk ezt sosem tudtam és nem érdekelt. Három év után elakart jegyezni,de azt elutasítottam. Sokat beszéltünk róla...mégis közben valahogy megváltozott a véleményem és nem akartam olyan korán meg amúgy...bármikor is hàzasodni. Most sem szeretnék, nem akarok férjet. Senkivel sem szeretnék majd összeházasodni. Azthittem,hogy az nagyon jó és szép dolog,de finoman szólva nem másokat megbántva a gyengék házasodnak és kötik láncolják magukhoz a másikat általában. Vannak kivételek persze. De én pl tudtam,hogy ez biztos csak valami fellángolás lesz,helytelen döntés,csak szorosabb pórázon akart tartani(?) Nem tudom.

Így is érdemes valakivel együtt maradni még? Pontosabban nem baj ha nekem a szex a legfontosabb most már? Ez is összetartó kapcsol lehet nem?