Hogyan értessem meg vele? Gyakori feszültség és viták a férjemmel anyósom miatt. Hosszú lesz.

Anyósom igen szókimondó és határozott egyéniség, aki soha nem rejti véka alá a véleményét. Azt előre leszögezném, hogy nem rosszindulatú, és nem kritizál folyamatosan, de ha valamit szóvá tesz, akkor azt igen nagy elánnal teszi és gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy mit mondok magyarázatul vagy hogyan próbálom vele elfogadtatni az eltérő véleményt, úgyis neki van igaza. Ha olyan a tanácsa, akkor természetesen megfogadom, de a legtöbbször inkább a generációs különbségek miatt adódnak viták. Férjem késői gyermek, tehát anyósom és apósom korban inkább nagyszüleim lehetnének, bár nagyon modernek, sok ötvenessel felvennék a versenyt.

Ezek a viták a kisebbik problémák, igazán ami bánt, az az, hogy hiába könyörgök férjemnek, gyakorlatilag soha nem lép közbe és nem zárja le a vitát, nem teszi helyre a dolgot. Van egy gyermekünk, már a terhesség alatt is és a pici nevelésével kapcsolatban is sokat szóvá tett anyukája, hogy ezt ő nem így csinálta, miért így, miért úgy, miért nem adok neki ezt, stb. stb. Abba még úgy, ahogy közbeszólt, hogy anyu, hadd döntse el ő, ő az anyja. Ezeket már elég jól tudom kezelni én is.

De az utóbbi időben hallgat, mint a sír, amikor anyukája az én dolgaimat kezdi kritizálni, hogy miért ilyen táskát vettem, miért hordok ilyen cipőt, miért ilyen színű lakkot viselek, miért ezt a képet tettem ki a FB-ra (évente 1-2 képet, ha kirakok). És ezeket nem lehet egy mondattal elintézni, ő folyamatosan mondja a magáét, én meg védekezek, minden eredmény nélkül. Azt gondolom, a férjem azért a férjem, hogy legalább annyira álljon ki mellettem, hogy egy mondattal elrendezhetné anyukáját, hogy "anyuci, hagyd, neki ez a praktikus, ő hordja, neki kell tetszenie". A férjem kamaszkora óta mindent ráhagy az anyjára, amit mond, aztán csinálja a saját dolgait, ahogy gondolja. Én nem tudom ezt megtenni, mosolyogva bólogatni, ha nem értek vele egyet.

Szóval nem az apró-cseprő összezördülések anyósommal bántanak nagyon, hanem az, hogy férjem teljesen magamra hagy ebben, nem áll ki mellettem még ebben sem.

Múltkor erről sokat beszélgettünk, úgy éreztem, megértette. De a mai példa az, hogy még ő kezdte el adni anyukája alá a lovat, hogy igen, ő is mondta nekem, hogy az a kép nem jó, miért azt tettem ki... De ha védeni kellene, sose szólna közbe.

Nem tudom, mit csináljak. Természetesen nem az a célom, hogy elmarjam a családjától, csak szeretnék gyomorgörcs nélkül átmenni a szüleihez, ha már hetente legalább egyszer 3-5 órát ott töltünk. Szeretném, ha megbízhatnék a férjemben, hogy szükség esetén lehet rá számítani akár ebben a kérdésben, akár másban. Szeretném, ha ebben a második házasságában már nem követné el az első hibáit.

Ha tudtok valami okosat mondani, azt nagyon megköszönöm. Férjem is gyakran olvassa itt a kérdéseket, bízom benne, hogy másokra talán hallgat, ha már rám nem.