Miért ájulnak el az emberek attól, ha valakik 20-30-40-több éve házasok?

És te azt hiszed, hogy az összes ilyen hosszútávú kapcsolatra az általad említett helyzet a jellemző?

Nem a negatívból kell kiindulni. Nem az az alap.

Egyetértek. Azért az elég érdekes lenne, ha ez a több évtized békében telt volna el.

Igazából akkor lepődne meg az ember, ha ezek az évtizedek szeretetben teltek volna el, de valószínűleg nem így van. Ezért én már inkább meg sem lepődök.

Sajnos kezd kifutni azon korosztály, ahol még érték volt a házasság, a szeretet, azaz az igazi "20-30-40 éve házasok" csoportja. Ma már jó, ha 2 éven belül nem válás a vége egy kapcsolatnak.

SZóval régen tartósabb volt minden, még a tartós tej is, és ezért ájulnak el az emberek az ilyentől.

Akkor én meg mondok egy ellenpéldát:

Szüleim 32 évig voltak házasok, már a 33.-at már nem tudták megélni, mert anyukám tavaly februárban 56 évesen meghalt daganatban, amivel 12 évig küzdött. Szüleim házasságuk előtt még 4 évig jártak.

Apukám minden műtétkor, kemókor, vizsgálatkor ott volt anya mellett.

A végsőkig kitartottunk és küzdöttünk.

Minden házasságban vannak nehéz időszakok, viszont ezek mutatják meg, hogy mennyire tartanak ki a felek egymás mellett. Tudod, jóban rosszban, egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben.

A párkapcsolat működéséért az adott felek a felelősek.

Ez van. Veled ellentétben én példaként tekintek a szüleimre.

Nagyon szeretették egymást és látom, hogy apa teljesen össze van törve és nem találja helyét anya elvesztése miatt. Fáj neki, hogy elveszítette.

Az egymás iránti elköteleződésük, szeretetük, kitartásuk, odafigyelésük, segítőkészségük..stb. példaértékű számomra.

De Te nem érted, hogy a TE szüleidtől a ROKONAID ájulnak el,az előző hozzászóló pedig SAJÁT MAGA a szüleitől?

Egyébként nem teljesen mindegy Neked a dolog? Nemcsak az nagy erény, ha 20-30-40 éve házasok, hanem az, hogy valaki szemet tudott hunyni a másik hibáján, együtt építkezni, újrakezdeni. A megbocsátás.

Nyilván én sem arra értem, aki alkoholista állatként üti-veri a párját, de vannak olyan dolgok az életben,amik igenis megbocsáthatók. Egy megcsalásért pl. mindkét fél felelős, és csak a buta takarózik azzal, hogy ő mindent megtett, a férfinek nem volt elég. Na,de honnan tudta mi a férfi/nő igénye, ha a férfi/nő máshol kereste azt? Vagy milyen érzés olyan otthonba hazaérkezni, ahol a párod épp rajtad éli ki a napi feszkóját, nyilván máshova menekül.Érted, lehet sorolni. De ilyeneken túl lehet lépni,egy házasság sem fenékig tejfel, ezt megmondták a nagyszüleim is, a szüleim is. Az élet házasság nélkül sem hibátlan, szóval igenis van a 20-30-40 éves házasság, amitől el lehet ájulni.