Hogy hathatnék rá?

Párom elég korán elvesztette az édesanyját (14) Ezek után csak az iskola/munka és döglés ill semmittevés volt az élete. Barátokkal ritkán járt össze. Nagyon zárkózott lett és olyan nem törődöm. Majd összejöttünk, kivirult, tervezgetett csinálta a dolgokat. De most már észre vettem, hogy a "depressziós" döglés az a valódi személyiségében rejtőző lustaság. Úgy jó minden, ahogy van. Nem fejez be semmit. De a tuti módszere a halogatás, még jobb, ha el sem kezdi. (A kapcsolatunkban ez az egyik ok, ami nagyon domináns. Például ha házat akar hitelre. Akkor csinálja. De inkább legyint és azt mondja majd. Akart céget is, ami be is indulna neki, mert jó szakember. De az is csak terv. Kettőnk terveiről ne is beszéljünk... Pedig képes lenne végig csinálni, csak az apjától nem kapott más mint szídást. Hogy ő életképtelen, nem fogja semmire sem vinni. Bár ahhoz képes nagyon jó munkahelye van és ott szeretik és megbecsülik. És jól keres.) Szellemi tevékenységet nagy ívben kerüli. Sosem került olyan helyzetbe, ahol döntenie vagy felelősséget kellett volna vállalnia. Próbálkozik változtatni kisebb-nagyobb sikerrel. Az élet minden területén ilyen. Ellentétes a viselkedése, sokszor úgy érzem, hogy nem szeret. De mikor próbàlkozik az a rövid idő maga a boldogság. Vegyesek az érzéseim, nem tudom, mitévő legyek. Nem lehetek mindig én a férfi és nem csinálhatok meg mindent helyette.Rojtosra dumálhatom a szám, támogatásommal tudom segíteni. De valahogy nem jó ez.

Futamodjak meg? Várjak a csodára? Hogy tudnám felrázni? Mert amúgy meg egy jóidulatú srác.

20+