Tényleg az a jó nő aki mindig pozitív, nincs vagy nem mutatja ha baja van, nincs vagy nem mondja a saját véleményét, mindig kedves és türelmes?

Fejemhez vágta 3 hónap után hogy néha elgondolkozik hogy nem is az vagyok akit eddig megismert.

Hogy az elején kedvesebb, türelmesebb voltam. Nem tudom mit gondoljak.

Tény hogy mostanában vannak mélypontjaim (/eléggé sok gond és nehézség van most az életemben/ + 2 hónapja nem láthattam őt és hiányzik, egyedül vagyok ) amikor nehéz mutatni hogy minden rendben és megmondom hogy most nincs kedvem ehhez vagy ahhoz amit akarna.

De ez akkora bűn, hogy csalódottságot kell éreznie?

Igyekszem nem éreztetni ha bajom van, de néha nem megy, ezt nem lehet megérteni? Vagy tényleg én vagyok a hibás?

Anno elmondta, hogy olyannal akar együtt lenni aki mindent elfogad benne, és mindenben mellette lesz. Akinek ő fontpsabb mint saját maga.

Én szeretnék az lenni, de néha nem tudom elfojtani az érzést, hogy szeretetre, megértésre, kedvességre vágyom.

Hogyan nyomgatnám ezt el, és teljesen érte lenni?

* fontosabb

* nyomhatnám

Elírások-bocsánat