Kiidegel a párom barátja, ti mit lépnétek?

Nem rég vagyunk együtt a barátommal, most mutatott be az egyik barátjának. Pontosabban barátnőjének. Egy albiban laknak 3-an, ő és két barátja (egy srác és egy lány, aki pár hete költözött be hozzájuk). A lányról tudom, hogy régebb óta ismeri és ő számít a legközelebbi barátjának, a másik srác csak az albi miatt csapódott hozzájuk (először csak ketten laktak így) és nem olyan mély még az ismeretség, de azóta nagyon jóban lettek.

Amikor először átmentem, még csak a srác volt otthon. Vele jól kijöttünk, közvetlen, alkalmazkodik, kicsit szeleburdi, de jó arc, eléggé olyan, mint a párom, mármint felfogásra: szeret hülyéskedni és szórakozni, de tudja, hol a határ és tekintettel van másokra is.

A lány már más... Nem azért, mert féltékeny vagyok rá, nekem is vannak fiú barátaim, közöttünk sem volt soha semmi. Ők először randiztak egymással, aztán végül nem lett köztük semmi, a lánynak most van barátja is, meg nem is viselkedtek egymással úgy a párommal, hogy aggódnom kellene. Szóval nem a féltékenység beszél belőlem elsősorban. Inkább azzal van bajom, hogy minden körülötte forog. A hétvégén együtt voltunk bulizni, maga volt a pokol.

Direkt úgy készültünk, hogy jön haza a pasijától, mert hívta előtte páromat. Nem lakik messze a párja tőlünk, fél órát mondott. 3 órával később megjelent őnagysága, persze a köszönésen kívül le sem szart, csak előadta magát és a páromat meg a másik srácot nyaggatta (a párom persze figyelt rám, de látszólag kívülálló voltam, míg a többiek egyből bevontak a beszélgetésbe, mikor találkoztunk), aztán nagy nehezen elindultunk... Végül semmi sem lett az eredeti programból, mert mi ki akartunk ülni ott a környéken valahova, ő meg mindenáron romkocsmázni akart a belvárosban. Jó, akkor menjünk a belvárosba. Utána végig ez ment, meg sem tudtunk moccanni a csaj miatt, akaratos volt, mindig átvariálta a programot. Megbeszéltük, hogy átmegyünk egy másik helyre, aztán nem akart jönni, mi meg nem akartuk otthagyni... Akkor mondta, hogy jó, csak egy kört még igyunk meg ott, aztán mehetünk, meg előtte le kell vennie még a számláról pénzt, keressünk egy bankot. Aztán megvártuk, elindulunk, akkor benyögte, hogy ő oda nem akar menni, mert részeg, inkább megy haza, vagy szívjunk el vele egy cigit és végülis akkor mehetünk.

Mivel új vagyok a társaságban, nem akartam leordítani, hogy döntsd már el, mi a f...t akarsz, de határán voltam, hogy hazamenjek, mert nem azért ácsorgok éjjel 1-kor ott, hogy még 1 órán át ezt a szart hallgassam.

Másnap mondtam a páromnak, hogy nekem ez nem fog menni, hogy senki sem szól neki, hogy elég legyen, mert ő és a másik srác is csapódik hozzá és mindenkit rángathat. Mondta, hogy őt is nagyon idegesíti, mert mindig ezt szokta csinálni (ezért sem akart tőle semmit), de ő már beletörődött és alkalmazkodik.

Nem vagyok ez a proli p.csa szint, bulizni sem nagyon szoktam járni, emiatt is fura, de mikor a sráccal és a párom többi fiú haverjával voltunk, mindig minden tök jól ment, jól éreztem magam én is és esküszöm már úgy vagyok, hogy a következő ilyennél tényleg le fogok lépni, vagy helyreteszem. Páromnak is mondtam, hogy nem kérheti, hogy ehhez alkalmazkodjak és ha azt mondja, hogy oké, akkor viszlát, mert "bros over hoes", akkor is ez lesz a véleményem. Nem akarom ezt, de nem hiszem el, hogy ezt a ribit ennyire eltűrik.

Bízzak abban, hogy ha kicsit többet lakik ott, majd jobban egymás agyára mennek, vagy mit tehetnék? Nem szeretnék senkit kész tények elé állítani meg parancsolgatni, de ez kiidegel és nem értem, hogy a fenébe lehetnek ezek barátok. És a legrosszabb, hogy a csaj "irányít"... Pedig nem olyannak ismertem meg a párom, aki nem tud nemet mondani és kiállni a saját dolgai mellett.

Nem akarom túlreagálni sem, szóval nyugodtan mondjátok, ha velem van a baj...