Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!

Próbálom röviden összefoglalni a helyzetet:harmincas éveink elején járó pár vagyunk, külföldön élünk. Nekem (nő) van két gyerekem az előző házasságomból (7 és 9 éves lányok), neki még nem volt párkapcsolata sem előttem. Régóta ismerjük egymást, 4 éve vagyunk együtt, ebből az első 3 távkapcsolat volt.

Tavaly megbeszéltük, hogy kijönne lakni hozzám,feladná a munkáját(könyvtáros volt, a szüleinél lakott) és nyelvet tanulna, mesterképzést csinálna etc.

Mivel a gyerekek iskolába járnak, felajánlotta, hogy mondjak fel a bébiszitternek, délután lehet ő velük. Nem volt kötelező. Az volt a terv, hogy maradunk néhány évet, és mivel én jól keresek, gyűjtünk otthoni házra. Nem vártam el, hogy dolgozzon.

Viszont eltelt egy év, a nyelvet nem hajlandó nekiállni tanulni, nem érdekli semmi, a gyerekek körül csak azt csinál, ami feltétlenül muszáj (mellette azt hangsúlyozza, hogy egy család vagyunk) és a lányok apját se viseli el, ha jön hozzánk, pedig normális, jó a viszonyunk.

Ambíciója nulla, és az én munkahelyi képzéseim se tetszenek neki. Most ott járunk, hogy mindent én intézek, mivel a nyelvet nem beszéli. Nem is próbálkozik, soha sehova nem megy. Este hazaérek, ő fáradt, rosszkedvű, de én legyek toppon, nem lehetek beteg se ..

Szerinte kéne közös gyerek ide, hogy kitöltse a napjait, én mondtam neki, hogy nem kell még felelősség egyedül az én vállamra, én nem bírom ezt így csinálni.

Mentségére szóljon, hogy jó ember, normális. Csak mostanában már akármilyen kis önállóságra kérem, ilyeneket kérdez, hogy szórakozom-e vele meg ne cseszegessem már.

Szerinte nem értékelem amit ő csinál otthon (mosogat, pakol, holott soha nem kértem rá), szerintem pedig nem fair, hogy mindent én csinálok.

Túlreagálom? Szakítanátok?