Szerintetek kinek van igaza? (Lent a szituációt kifejtem).

Szerintem itt mindenki hibás, meg senki sem az.

A párod olyan embernek tart téged, aki így is úgy is cirkuszolna megint, hiába beszéltétek már meg. Ez vajon kinek a hibája? A párod ismer félre téged, vagy te vagy az oka annak, hogy ezt feltételezi rólad?

Milyen kapcsolat a tiétek, ha a problémák megbeszélése valójában semmit sem ér, mert utána ugyanúgy megy a titkolózás, a féltékenykedés vagy a hiszti? Ha ennyire hatékony megbeszélni a problémákat, lehet, hogy stratégiát kellene váltanotok.

Én azt gondolom, együtt ebédelni egy kolléganővel nem a világ vége, ebben még semmi nincsen. Ne legyél betegesen féltékeny, meg egyébként is, mi ez a számonkérés, hogy folyton megkérdezed a párodat, hogy hol és kivel ebédelt? Nem mindegy az neked? Azt is megkérdezed tőle, egy nap a munkaidejében mikor és kikkel állt szóba?

Ugyanakkor az sem normális, hogy a párod nem ad neked újabb esélyt, miután megbeszéltétek a dolgokat. Megígérted, hogy nem fogsz féltékenykedni, ő azonban semmibe vette az ígéretedet, és eltitkolta a dolgot, mert azt gondolta, hogy úgyis hisztiznél miatta. Gondoljátok át, érdemes-e egymás mellett lenni, ha nulla tiszteletetek van egymás felé.

Nem Szép, hogy elhallgatta

Nekem is a mentorom az idősebb kollégám és közel állunk egymáshoz eléggé, együtt kajálunk mindig, mégsincs köztünk semmi. Nálunk forditva vannak a nemek, mégsem számolok be állandóan a páromnak, ha együtt eszünk, bár sose mondom neki, hogy egyedül ettem, ha nem így van. Nem az a gond, hogy együtt ettek, hanemaz, hogy hazudott

Nekem is volt ilyen párkapcsolatom, csak itt én vagyok lány. Folyton hazudoztam a páromnak, mindig bekamuztam neki, hogy elfoglalt vagyok, mert találkozni akartam valakivel/meg akartam nézni egy évadot a kedvenc sorozatomból/mert el akartam menni kondiba. Utólag visszagondolva elég patkányul viselkedtem (nem csaltam meg, csak tudtam, hogy hozzád hasonlóan levágja a hisztit, ha van egy kis szabadidőm, amit nem vele akarok tölteni), ő meg önzően és éretlenül. Én nem voltam szerelmes, ő meg kapcsolatfüggő volt.

Én ott rontottam el, hogy nem szakítottam azonnal. De ti, ha szeretitek egymást, próbáljatok meg beszélni: tedd félre a hisztit, nyugodj meg, ülj le vele, és kérdezd meg, hogy miért tette.

Mindkettőtöknek igaza és mindketten gázul viselkedtek: egy kapcsolatban nem titkolózunk és nem hazudozunk, mert az nem szerelem (saját bőrömön tapasztaltam), viszont nem akarjuk beszabályozni a másikat.