Mit tegyek, kitartsak mellette vagy ez már egy veszett ügy?

Miért alakul köztetek egyáltalán az esküvő? Miért jegyzett el || mondtál igent?

Komolyan nem értem az embereket. Az esküvő soha nem old meg semmilyen problémát! Legjobb esetben is marad minden ugyanolyan, mint régen. Sanszosabban pedig még rosszabb is lesz.

Sima kapcsolat esetén azt mondanám, hogy még próbálkozzatok, de esküvőnél nem. Én lemondanám mielőtt még túl késő lenne.

Ennyi gond mellett mi a fészkes fenének kell összeházasodni?! Várj, kitalálom! Ti is azt a marhaságot valljátok, hogy a lagzizástól, meg a sorban érkező babukáktól "jó" lesz a házasságotok.

Pfffff.... hánynom kell az ilyen ostoba emberektől.

"Nem tudom, hogy ez csak esküvő előtti pánik vagy csak ragaszkodom hozzá, de nem szeretem. Régen megtudtuk beszélni a problémákat, de most olyan mintha ez már csak nyűg lenne."

Azt gondold végig, hogy ha a párod írta volna ezt, akkor neked hogyan esett volna? Lásd be, hogy így nem sok értelme van az esküvőnek, mert nagyon hamar válás lesz belőle és nem azon múlik, hogy a kutyanevelésben egyetértetek-e? Úgy írsz a párodról, mint egy kedves ismerősről, nem úgy, mint akivel le akarod élni az életed.

Mióta nem tudjátok a problémáitokat megoldani? Gondolom, nem most kezdődött, hanem már régebben.

Én lefújnám az esküvőt, és megpróbálnám a párommal megbeszélni, hogy nem jó irányban haladunk, próbáljuk megoldani, ha lehet, és ha rendeződik, még mindig lehet újabb időpontot kitűzni, ha meg nem, akkor inkább most váljatok szét, amíg könnyebb, és megússzátok a válópert.

Régebben benne voltam egy közösségben, ahol volt egy párocska, ment minden sorban, összeköltözés, eljegyzés, esküvő... Na, a menyasszony az esküvő előtt 1-2 hónappal hasonló dilemmában volt, mint most te. De őt rábeszélték, hogy ne fújják le, majd megoldódik. Megvolt az esküvő, pár év múlva pedig elváltak, megúszhatták volna a válást, ha a nő akkor a megérzéseire hallgat és nem másokra.

Ha ilyen mértékűek a kétségeid, akkor azokat egy esküvő nem fogja tudni megoldani, ezért most nagyon okosnak és tudatosnak kell lenned, a magad és a párod érdekében is.

Nyilvánvalóan nem szeretnél beleugrani egy működésképtelen házasságba, és nem szeretnéd a partnert álomban tartani.

Először is itt a nyílt, őszinte, egyenes, és !nyugodt! kommunikáció ideje közted, és a párod között.Az átlag, normálisnak tartott 120-as(nem tudom pontosan mennyi) vérnyomás fölött nincs konfliktusrendezés, csak vagdalkozás, ezt hívják veszekedésnek.Ennek a célja sosem a közös megoldáskeresés, konstruktív út megtalálása, hanem, egy adott álláspont, vélemény, akarat partnerre való erőltetése.Akire valamit erőltetnek az ösztönösen ellenáll.Amire veszekedés helyett szükség van, az a dolgok megvitatása, indulatok nélkül.Ezt célszerű leszögezni a beszélgetés előtt.

Szükségszerű tehát leültetned a párodat, és nyíltan, őszintén elmondanod azt, hogy mit érzel, és megkérdezni azt, hogy ő mit érez.

Ha eredményes beszélgetést akarsz akkor célszerű tudatosan kommunikálnod, ehhez írok egy példamondatot, hogy értsd mire gondolok.

"Figyelj, ez a kapcsolat nekem nem adja azt, amire érzelmileg szükségem van, így én sem tudom neked azt adni, amire neked szükséged lenne."

Nézd meg jól a mondatot, nem a partnert minősíti, hanem a kapcsolatot, így máris csökkent az esélye annak, hogy veszekedésbe torkolljon a beszélgetés.Persze ehhez a partnernek valóban partnernek kell lennie, de ezért szükségszerű az elején leszögezni, hogy nem veszekedni, hanem beszélgetni akarsz, és hagyjátok kint az ajtón az indulataitokat mindketten.

Ajánlom neked az asszertív kommunikációt, keress rá.