Depresszióba kergettem feleségem?

Egyfelől nem túl jó ötlet depressziósan gyereket szülni,, nem tudom, mennyire gondoskodik róluk, egy egészséges nő is bele tud zizzenni az állandó otthonlétbe.

Kérdés, hogy szed-e gyógyszereket. Ami a pszichoterápia eredményét illeti, csak egy apró észrevétel. Leírtál egy súlyos dolgot: a te elvárásaid miatt szorong. Na most, itt te leírod micsoda áldozat vagy (igen, pontosan tudom milyen nehéz dolgod van, ne érts félre) de valahol hanyagolod azt a témát, hogy mi a helyzet az elvárásaiddal. Arról nem írsz. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy mondogatod neki (pusztán jó szándékból)hogy mi lesz így vele, dolgoznia kéne, stb amivel semmi baj nincs és igaz,de ha depressziós és képtelen rá, akkor szorongást keltesz benne mert a gondolattól, hogy nem képes a normális, hétköznapi dolgokra, már szorong. Persze lehet, hogy valójában neked vannak valami irreális elvárásaid, nem ismerlek, nem tudom. De az biztos, hogy nehéz ez így mindenkinek, mond meg neki, hogy elválhattok, költözzön haza az édesanyjához, de a gyerekekhez ragaszkodhatsz, ha tudsz róluk gondoskodni. Viszont elképzelhető, hogy nem akar válni. Elképzelhető, hogy kialakult vagy már fennáll nála egy szolidabb üldözési mánia, és minden segítségedet beavatkozásnak érzi. Nem tudom, de nektek kell ezt tisztázni, hogy mit akar? Aztán lépni. Nem irigyellek.

miből gondoltad, hogy az hogy évekre bezárod a gyerekekkel az jó lesz neki?

meg bazi felelőtlenség rábízni akár egy halat is

Egy nagyon neves pszichológus mondta egyszer, hogy depressziós az szokott lenni, akinek van rá ideje. A feleséged ezek szerint nagyon ráér.

A gyerekvállalásotokat nem minősítem, de szegényeket nagyon sajnálom. Arra használni őket, hogy egy ember talán jobban legyen a paszta létükről....olyan ez, mint amikor egyesek azért gyártanak gyereket, hogy megmentsék a házasságukat, vagy hogy az egyiknek legyen kivel játszani, mert a szülő nem tud eleget foglalkozni velük. Szegények, mintha tárgyak lennének.

Akar ő igazán változtatni, javítani az állapotán? Te már mást nem igazán tudnál tenni, így is erőn felül segítettél, amit tudtál átvállaltál tőle, hogy jobban legyen.

Én is azt írom, hogy menjen el dolgozni, és ne csak valami alibi munkát, hanem olyat, ami lefoglalja tényleg. Ezen kívül járjon el sportolni, az is jót szokott tenni a depressziós embereknek. Vegyen részt jobban a házimunkában, gyereknevelésben is. Azzal, hogy mindent ráhagysz, kedve szerint cselekszik, inkább abban támogatod, hogy megerősíted, jó az, ahogyan most kezeli a betegségét. Igenis ösztönözni kell azzal is, hogy több felelősséget hárítasz rá, mint eddig. Ha eddig próbáltad így, hogy kímélted amennyire csak tudtad, és nem változott semmi, akkor most meg kell próbálni azt is, hogy jobban leterheled.

Ha ezek után sem lesz semmi változás, akkor pedig ideje lesz elgondolkodni a váláson, a gyerekek és a saját érdekedben egyaránt. Gondolj bele, te is belerokkansz, kimerülsz ebbe, és akkor a gyerekeknek lesz két beteg szülője. Elhiszem, hogy szereted a feleségedet, de a gyerekekre is gondolni kell, és hogy ez az egész milyen hatással van az ő életükre. Szóval most az jöjjön, hogy munkát keres, dolgozni kezd, aktívabbá válik. Ha nem hajlandó rá, akkor pedig megmondani, hogy szereted, szeretted volna, ha javul az állapota, de te sem ebben akarsz tönkremenni, nem arra akarod áldozni az egész életedet, hogy az ő hangulata szerint cselekedj.

Hát ezért nem veszünk el érzelmileg labilis nőket, akik semmit sem tudnak kezdeni magukkal.

Most már megszívtad, nincs mit tenni.