Nagyon utálom a barátnőm szüleit, olyan szintem mint egy darab sz. R kupacot. Egyenesen gyűlölöm őket apját, anyját és tesóját. Mindez a páromon csattan. Mit tegyek?

Nem akarlak megbántani, de hagyd ott. Akinek ilyen szintű belefolyása van a lány életébe, már mint szülő részéről természetesen; ott nincs mese, lépni kell.

Ő az a fajta: anyuci pici kislánya, anya szava a szent.

Biztos, hogy egy ilyen mellett akarod leélni az életed, aki majd évente egyszer minimum dobni fog, mert az anyjának nem tetszik a pofid? Valóban megéri ez neked?

Talán hagyd ott, mint egy darab szart. Bocsánat, szarkupacot.

Mit vársz tőlünk, irtsuk ki a családját?

Mondd, felnőtt ember vagy? Gondviselőd van, vagy képes vagy önállóan élni, gondolkodni, dönteni? Nevetséges (vagy inkább szánalmas), hogy felnőtt emberek nem képesek ilyen magánjellegű problémákat önállóan megoldani.

Gondolkodj:

- Anyóst meg tudod változtatniM? Nem.

- Asszonyt meg tudod változtatni? Nem.

- Akarsz tovább ilyen helyzetben élni? Nem.

Akkor? Mire vársz? Hagyd ott a gcibe. Pont.

Akkt ennyire tudnak befolyasolni a szulei. Azzal te az eletben nem fogsz nyugodt, normalis kapcsolatot kialakitani. Ha a szulei, idovel meg is halnanak, akkor jonnenek a baratok, rokon befolyasolasa.

Szoval en a helyesben lepnek, le, minel elobb.

Először is semmiképpen se kérd tőle azt, hogy válasszon közületek, mert azzal csak magad felé fordítanád a pisztolyt.

Másodsorban pedig mérlegelj, és vizsgáld meg reálisan a helyzetet.A barátnőd nyilvánvalóan nagyon erős szülői befolyás alatt áll, tehát még nem szakadt le a gyermekkorról érzelmileg, nem hoz érzelmileg maradéktalanul önálló döntéseket.

A leválás a gyerek, az elengedés a szülő témája.

Sokszor látszólagos csak a leválás, viszont a valóságban nem az jelzi, hogy már esetleg nem laknak együtt.Sokszor a szülő sem képes elengedni a gyermeket, és ez, mint nálatok is, erősen kihat a kapcsolat minőségére.

Az a probléma ezzel, hogy nem csak a lánnyal vagy így párkapcsolatban, hanem a lánnyal+anyuval, és apuval.

Ezt közöld vele tárgyilagosan, érzelmek, és indulatok nélkül, mint tényt, adatot.

Ne haragudj, nem bántásból írom, de biztos megkapom majd érte a lepontozást: ha képes vagy ilyen stílusban írni bárkiről, még ha esküdt ellenséged is az illető, akkor nem hiába nem kedvelnek, nem igaz? Véletlenül nem épp az a bajuk veled, hogy túlságosan szabadszájú és durva vagy?

Nem védeni akarom a barátnőd szüleit, de minden éremnek két oldala van.

Tetszik vagy sem: ha kell a lány, akkor kelljen a családja is, ha a családja nem kell, akkor a lány se.

Igazuk van a többieknek, igen komoly baj, hogy a nőd ezt hagyja, és nem állította le őket első perctől. Te meg mérlegelj, hogy kell-e neked ilyen anyós, após, ilyen nagyszülőt akarsz-e a gyerekeidnek.

Ha én lennék a barátnőd apja, egészen biztosan elintézném, hogy még a lány közelébe se merj menni. Nem tűrném, hogy a lányom ilyen komolytalan, gyűlölködős gyökérrel legyen együtt.

Azt ajánlom, inkább húzd meg magad, mert a végén majd valakk nagyon helyre fog tenni.