Szerintetek én tehetek róla?

Az elején kihangsúlyoznám, hogy csak a saját szemszögem tudom leírni, mert nem tudom, hogy a másik mit élt meg.

Párommal született egy gyerekünk én ma gimibem utolsó évem végeztem. (Október 16.an született a kislányom) Ő csetényi(veszprém megye) én komlói(baranya megye). Akkor még nagyon jó volt a kapcsolatunk. Megoldottuk, hogy találkozhassunk, hiszen minden hétvégén utaztam cseténybe. Teltek multaz a hónapok, felmerült az ötlet, hogy költözzünk össze és menjünk el komlóra albérletbe. Én nekem is tetszett az ötlet és mivel nem nagyon erölködtem a tanulással simán meg tudtam oldani, hogy délután elmenjek a tescoba dolgozni diákmunkán pénztárba. A fizetés ugyan nem volt valami jó. De arra jó volt, hogy eltarthassam a családom. (Kissebb-nagyobb segítséget kaptunk a szülőktől.) Majd felmerült az ötlet barátnőm fejébe, hogy érettségi után menjünk el falura, mert ő ott jobbam érzi magát, mert falun nőtt fel. Nagyon nem örültem neki, de ráhajtottam a fejem. Azert nem örültem neki, mert jelentkezhettem volna ismerősön keresztül közterület felügyelőnek. Ráadásul ismerősöm párja hivatalba dolgozik, olyan pozicióba, ahol önkormányzati lakást osztanak ki. Így pécsen olyan lakást kaphattunk volna, ami nagyon jo helyen van és mivel köztisztviselő lettem volna olcsóbb lett volna az önkormányzati lakás. De ő menni akart és én ráhajtottam a fejem 1-2 feltétellel. Én elmegyek dolgozni ő rendezi a háztartas egészét. A kertet nem kellett rendeznünk, mert a főbérlő csinálta. Találtunk is 50k+reszi. Családi házhoz képest olcsó. Ide késöbb visszatérünk. Teltek multak a napok. Közelgett az érettségi. En ugye dolgozgattam nagyon nem tanultam semmit. Meg úgyse tanultam volna. A pénzt barátnőm számlájára kértem mert ő volt a pénzfelelős. A költözés elött 1 hettel kiderült, hogy nem lesz rá elég pénzünk. (Bakonyszentlászlóra költöztünk) A szülei vettel fel hitelt. Én könyörögtem neki, hogy mondja meg, hogy nem vegyenek fel hitelt. Költözés elött 2 nappal szólt, hogy felvették. Ekkor már nem akartam visszakozni, mert ne legyen az, hogy feleslegesem vették fel a semmire. Miután odaköltöztünk érettségi után 1 nappal. (Sikres lett.^^) Egy darabig nem volt semmi. Mivel 2 hetet kellett várni a munkára valtoztattunk a feltételeken és abbam maradtunk, hogy miutan munkába léptem, azután lépnek azok is érvénybe. Szóval letelt a 2 hét elmentem munkaba. Dinnyét árultam napi 11,5k ért. Reggel 6kor keltem 21:30ra értem haza. Veszprémben volt a munkahely. Munka elött is voltak kissebb összetűzések és veszekedések, de azok mindenhol vannak. De idő teltével egyre többet főleg mikor már dolgoztam. A szabadnapomon pihenni szerettem volna. Ő elvárta, hogy segítsek. Nem azt mondom, hogy nem segítettem, mert annyit kért, hogy vigyazzak a gyerekre. Amíg ő csinálta dolgát én leültem jatszank a gyerekre. Mikor már a gyerek teljesen elvolt magával, akkor leültem játszani kicsit számítógépen. De a gyerek közben ott volt mellettem és figyeltem rá. Ekkor kaptam hideget meleget, hogy mit képzelek magamról ne játszak egész nap 8kor ültem le es ez volt kb 10órakor. Volt mikor már annyira untam, hogy már csak dacból ültem ott a gép elött, hogy vegye észre, hogyha hagy kijátszani magam, akkor hamarabb megunom. (League of Legendsben lett volna 1-2 meccsről szó.) Idő utan abbamaradtak a viták. Az egyik szabadnapomon pont úgy voltunk, hogy nem csinálunk semmit, kicsit megbátorodva leültem a gép elé. Megint megkaptam a magamét. Hozzátenném, hogy próbáltam vele is foglalkozni, de ha odamentem volna megölelni puszilgatni esetleg csókolózni, akkor az volt a baja. Ha nem kapta meg ezeket akkor meg az. Szóval már úgy voltam vele, hogy mind1, hogy miért szídnak le. Beszélgetni nem tudott másról, minthogy anyám mennyire nem szereti, mert nem voltak jóban, meg fárasztó dolgokról. A kapcsolatunk végefelé már annyira összevesztünk, hogy mikor hazaertem csak egy sziát nyögtem neki oda. 3nappal a vége elött észre vettem, hogy valaki mással beszélget. Megkérdeztem, hogy ki az. Azt mondta az anyja. Másnap is megkerdeztem. Arra is azt mondta, hogy az anyja. Annyi szerencsém volt, hogy kihallottam, hogy "férfi" hang szólt onnan. Megkérdeztem, hogy az anyjának miert van férfi hangja. De annyiban is hagytam. Az utolsó együtt töltött napunkon szabadnapos voltam. Kértem, hogy beszéljük meg, ha van valami problémája, vagy ha már mást szeret, akkor mondja meg. De ő a reggelt már úgy kezdte, hogy a felhívta a srácot. Ekkor délben bekapcsoltam Eddától a Hűtlent. Megkérdezte, hogy ezt most neki szánom-e. Annyit mondtam, hogyha nem inge ne vegye magára. Ezen megsértődött. Eztuán a kislányomnak bekapcsolta a gyöngyhajú lányt. Mondtam neki hogy ezt neki küldöm. Már egész nap a palival beszélt. A gyereket el kellett volna már altatni, mert 22óra volt. A gyereket én nem tudtam. Próbáltam etetni, cumit adni, pocit simizni, de csak torka szakadtából üvöltött. A párom csak nyugodtan ült nézett és a palival beszélt. Nagyon ideges lettem és megkérdeztem, hogy fontosabb a gyereknél? Erre vágott egy grimaszt letette a csávót és odajött. Valami beszólást nekem elsüvesztett a levegőbe, nem tudom már mit. Nagyon felkaptam a vizet rajta. Nagyon kiabáltam. Osztottam neki mindent. Egyszer megszólalt, hogy kidobálja a ruháimat. Én válaszoltam rá, hogy jó de akkor repülnek utána az övéi is. Aztán nagyon szégyellem magamat ezért, de azt mondtam, hogy kikötözöm egy fához és felgyújtom és húzzon haza az anyjához. Egész este nem tudtam aludni, annyira szégyeltem magam. Másnap reggel bocsánatot is kértem, "Ne haragudj kérlek. Nagyon szégyellem magam. Csak az ideg beszélt belőlem, nem gondoltam komolyan." Aznal jött az anyja és mentek haza. Még aznap megkértem, hogy jöjjön haza, mert nagyon hiányzik meg a pici is. Ő felajánlotta, hogy tartsunk 1-2hetes szünetet, de ha nagyon nem bírom hetfőn eljönnek. Ez volt szerdán. Szerdától péntekig könyörögtem neki, hogy jöjjön vissza és beszéljük meg, mert nagyon hiámyzik. Pénteken nem írt vissza a telefont se vette fel. Felhítam az anyját, hogy nem e bánná, hogyha elmennék cseténybe beszélni a lányával. Azt mondta, hogy természetesen átmehetek, de nincs otthon. Megkérdeztem, hogy hol van, de nem tudta. Szóval egy kb fél órával késöbb hívott, hogy miért kerestem. Elmondtam neki és azt mondta, hogy nincs otthon. Megkérdeztem, hogy hol van, de nem mondta meg. Annyit kérdeztem, hogy van-e valakije, annyit mondott, hogy igen. Letettem egyből nagyon rosszul lettem. 10perc múlva visszahívtam, hogy komolyan gondolta-e. Elkezdett velem kiabálni, hogy hagyjam békén. Kiderült, hogy egy ismeretlen srác áthívta és még aznap összejött vele. Szónélkül lépett le a gyerekkel és a pénzzel. Kesöbbi beszélgetéseink során megkérdeztem, hogy nem e szerette volna normálisan lezárni. Annyit mondott, hogy ő már lezárta. Itt is kihangsulyoznám, hogy ez az én szemszögem. Szerintetek én vagyok a hibás? Nem allítom, hogy nem vagyok hibás, mert 2őn áll a vásár. De szerintem megérdemeltem volna annyit, hogy normálisam lezárjuk és megmondja a szemembe, hogy mást szeret. A legnagyobb problémám, hogy én még mindig szeretem így is. Nem hagy nyugodni már nem egy álmatlan ejszakán vagyok túl. Tanácstalan vagyok. Azért felhívott egyszer azóta, hogy megbeszéljük a gyereltartást. Az anyja az apja ki van rá akadva. A családom inkább mellőzöm. Nekem nagyon fáj, de nem érzek haragot inkább csak ürességet.