Fiúk/lányok. Ezzel miért nem taktikáztok?

Igen, sajnos a barátomnak hiába mondom, hogy jó lenne ha a pozitívumokat is kimondaná, ha már a rossz tulajdonságaimat százszorosan visszaemlegeti, nem érti meg, hogy neken ez miért lenne fontos, mindig annyi a válasza, hogy ha nem lennének a jó dolgok, akkor nem lenne velem, fogjam fel ezt a pozitív visszajelzésnek :/ hiába mondtam már el neki rengetegszer, hogy fontos lenne a jó kimondása is, sajnos ez nekem állandóan hiányzik és ő nem érti meg.

23/N

Pozitívat sokszor azért nem mondunk, mert úgy gondoljuk hogy "ugyis tudja". Hisz gondoljunk bele hányszor mondod anyukádnak őszintén, hogy "milyen finom lett az ebéd".

A másik indok pedig az hogy ha mondjuk akkor hárítja a másik fél (pl.: oh dehogy, csak úgy mondod).

Ennek pedig az az oka, hogy a bullshit mondatokat mondjuk anélkül hogy indokolnánk. Pl Olyan szép vagy- hát persze h nem fogadja el a dicséretet.

De ha azt mondod: Ma csak úgy ragyogsz, ezt igazán jó látni.

Hát már máris másabb picit :)

Persze nem azt mondom, hogy ez mindenkinél működik.

#3 “hányszor mondod anyukádnak”

Bármikor. Az emberi kapcsolataimban is így vagyok, nem esik nehezemre a pozitívumokat kimondani, akár minden alkalommal, de ha nem is mindig, legalább idõnként.

Habár nem vagyunk egyformák, van akinek nehezére esik.

Nem biztos, hogy “ugyis tudja”, ez nem mindig ennyire egyértelmū.

Emberfüggõ. Sok embernél épp inkább a negatívumok kerülnek véka alá, nem szívesen vállalják a negatív véleményt, inkább szépelegnek.

Tehát amirõl írsz, szerintem nem épp általános jelenség.