Jól döntöttem, hogy elhagytam? Mégsem vagyok boldog nélküle, és visszavágyom.

Sziasztok!

Lassan 1 honapja leptem ki egy tavkapcsolatbol, bar lenyegeben inkabb kozos megegyezesnek mondhato. 1 eve tartott, masfel-2 hetente tudtunk talalkozni hetvegere, mert kulfoldon el. En 27 no, o 39 ferfi. Van 2 gyereke, elvalt par eve, hazajonni nem tud, mert mindenki kint el neki. Nagyon megszerettem az illetot, kedves volt hozzam, kimutatta az erzeseit, nagyon jo volt nekem, hogy vegre valaki igy szeret. Elotte eleg rossz parkapcsolatban volt reszem, es serultem. Sokat utaztunk, es szinten sok elmenyt koszonhetek neki. Ezt egy jo ideig elveztem onfeledten, nem is gondolkodtam komolyabb elkotelezodesen az elozo csalodas miatt, de mostanra tul fontossa valt, mar keves volt ennyi egyutt toltott ido, elkezdtem azon aggodni, hogy hova tart az eletem, neki mar minden megadatott. Volt feleseg, gyerek, haz, jo allas. Lenyegeben csak egy "csaj" hianyzott mellole. Ket honapig orlodtem, panikszeru rohamaim lettek a vegere, hogy fel kellene adnom az itthoni eletem miatta esetleg, es csak nekem kell alkalmazkodni, a beteg anyukamat itthagyni, az allasomat, a hazamat stb. Egyszerunek hangzik, de nem volt az. Muszajbol szakitottam, mert arra jutottam, hogy erre nem lennek kepes, es ott elni vegleg, nem tetszik az orszag tartos letelepedesre, nagyon nehez ott elhelyezkedni, magasabb szintet kernek egy irodai munkahoz joval, mint itthon,be kene illeszkedni, es az o baratai is korabeliek. Ehhez jon, hogy egyenlo aranyban van a lathatas a gyerekeknel, 1 honapban ket teljes hetet vannak nala, es meg kicsik. Feltem a korkulonbsegtol a kesobbiekben, es max egy gyereket vallalna meg 4-5 ev mulva, hazassagot meg nem nagyon, ahhoz mindennek kell stimmelnie hogy ujra.

Tul sok rizikot lattam e dolgok miatt, en meg vagyom arra, hogy valakinek en legyek az elso, ateljuk egyutt a gyerek szuleteset, es elvegyen majd felesegul,hogy "orulten" szeressenek, akarjanak..

Nem tudott nekem igazan garantalni semmit, csak h varjuk ki a veget, mi sul ki belole, hatha minden sikerul..

Eleg szabadelvu ember is, neha tulsagosan, illetve meg egy par honapig ossze sem akart koltozni, amig nem biztos mindenben..szoval en elorevetitettem a lehetosegeket, es arra jutottam, hogy gyerek nelkuli, egyedulallo ferfi talan biztosabb, mint o majdnem 40 evesen, millio kompromisszummal. Megis a kezdeti elhatarozasom kezd elillanni, hogy jol dontottem-e, hogy mi van, ha nekem ez a sorsom, hogy mas gyereket "neveljem", es elfogadjam a korulmenyeket. Bant az is, hogy nem igazan keresett meg arra hivatkozva, hogy ugysem koltoznek ki, es o sem biztos magaban. Olyan sokat adtam pedig ebbe bele, bant, hogy kulso korulmenyek miatt reszben igy alakult. Masoktol is azt hallom, hogy nem konnyu ket gyerek melle betarsulni, es valasszak egyedulallot ilyen fiatalon. Biztos, hogy neki ez nagyon kenyelmes is volt, kethetente jon hozza egy lany, a masik hetben meg a gyerekeivel van, es csinalja a hobbijait. Lehet en kepzeltem ebbe tobbet, es most eli a 2.tinedzserkorat, aztan csak az idom banta volna, nem tudom.

Hogy tartsak ki a dontesem mellett, ez normalis reakcio, hogy most meg sovargok erte, es az emlelekert, szinte kepes vagyok elhinni,h ment volna ott elni? Azert lenne ez, mert nem keres, vagy a hianya okozza es elmulik?

Ugy erzem, hogy nekem mar ugysem lehet boldog eletem, es parkapcsolatom, mert vagy el fognak hagyni, vagy megcsalnak. Nem tudok mar hinni abban, hogy lehetek meg boldog valakivel, pedig nagyon szeretnek csaladot is majd. Kivulrol senki nem gondolna, milyen dolgokon orlodom, mindenki eletvidam, szep lanynak tart, en megis csak ugy vagyok a vilagban, es tulelem a napokat.