Nem minden "szerény" fiú szerény? Ez igazságos lenne? Vagy ha ez nem, akkor mi?

Megismertem egy kedves, szerény fiút, és néhány hónappal később "átváltozott" egy vadidegen emberré, akit ha az első randi idején megláthattam volna, akkor össze se jöttem volna vele. A kedvesből flegma, közönyös, a szerényből pedig egy egomán, önimádó, gőgös valaki vált. Büszkén nézegeti magát a tükörben, már-már betegesen, mint aki szerelmes saját magába. Kiábrándító eléggé. És nem értem miért lett ilyen. Elkapattam volna? Túl sokat adtam, és már természetesnek veszi? Írjátok le, ha van valami tapasztalatotok vagy ötletetek ezzel kapcsolatban. Az egészséges önbizalomnak vagyok híve, nem ennek a szélsőségnek, ami más kárára megy, a másik önbecsülését rontva ezzel.

Eddig ez mindössze 2x fordult elő velem, két különböző emberrel. Valamit biztosan rosszul csinálok. Nem kellene annyit dícsérgetnem őket talán, és akkor nem szállnának el maguktól...nem tudom.

Megmondtam a barátomnak higgadtan, hogy nagyon sajnálom, de ha nem hajlandó flegmázás helyett normálisan kommunikálni, akkor le lesz cserélve. Erre megkaptam, hogy milyen szemét vagyok. Mondtam neki, hogy nem, szimplán racionális. Nem leszek olyan, aki szó nélkül lelép valami kamu indokkal. Viszont én úgy gondolom, hogy amint találok valaki mást, aki jobb nála, akkor kidobom, mert már torkig vagyok a flegma stílusával és hogy olyan biztosnak érez, nem figyel rám, magát imádja. Nem ilyennek ismertem meg. Nem is azzal a macsó típussal, hanem egy teljesen hétköznapi sráccal jöttem össze, azzal a típussal, aki összetehetné a két kezét végre, hogy egy gondoskodó lánnyal jött össze. Valami érdekes oknál fogva hirtelen kinyílt a csipája, és azt hiszi hogy úgysem hagynám el. Idézem: "Tudom, hogy te nem vagy olyan."

Hát úgy vagyok vele, hogy ne legyen olyan biztos magában. Lesz majd nagy meglepetés, aztán legközelebb 2x meggondolja, hogy így viselkedik-e majd bárkivel is. Azt vettem észre a környezetemben is, hogy az ilyen embereket kicsit vissza kell rángatni a Földre hogy tudják, mennyi a kettő. Mert enélkül csak több lelket tesznek tönkre, több szívet törnek össze. És ezt nem akarom. Nem tudnék abban a tudatban szakítani, hogy csak kimondtam, ő meg teljes lelki nyugalommal rávág egy "oké"-t, aztán meg nagyban szemezgetne meg randizgatna mással teljes lelki nyugalommal úgy, hogy előtte engem megbántott a viselkedésével. Nem hiszek természetfeletti erőkben, így azt gondolom, hogy ha én nem, akkor senki más sem fogja megleckéztetni. Meglesz az új pasi, ő meg lapátra kerül, de előtte látványosan imádattal bámulnám magam a tükörben és flegmáznék vele.