Tényleg nincs visszaút ilyenkor?

Szerintem nem ott kezdődött a probléma köztetek, hogy kérdezett valamit és ráordítottál.

Miért akarsz visszautat egy olyan emberrel, aki ha jól értem nem hajlandó veled egy hete szóba állni és a gyerekeit sem keresi gondolom azóta?

Szerintem régóta gyülhetett benne, az, hogy rákiabáltál csak az utolsó csepp volt a pohárban. Ha nem reagál a hívásodra, akkor hagyd lenyugodni őt is, ha az ügyvédje megkeresett, hogy válni akar akkor sokmindent úgysem tudsz csinálni.

Ennek nem volt előjele azért? Az, hogy megbeszéltétek a problémákat csendben az azt jelenti, hogy a férjed is érvelt? Vagy te beszéltél s ő bólogatott? (Nem bántásból mondom, az én férjem olyan, hogy a megbeszélésnél én mondok ő meg bólogat, hogy minél hamarabb essünk túl rajta, majd benyögi, hogy persze, mert én vagyok a rossz-vagyis ő- s ezzel le van tudva, meg van beszélve, de látszik rajta, hogy gyűjti magában. Aztán utólag, rámzúdítja egy menetben ő is az egészet amit begyüjtött, szerencsére egyelőre jól kezeljük, de ez nem megbeszélés.)