Míg más 2 hét alatt túl van egy csúnya szakításon, én miért vagyok lelki beteg 2 hónapja?

Talán azért dobta ki mert titokban kavart a másik palival...

Egyébként ha éreztél valamit a párod iránt akkor normális hogy meggyászolod a kapcsolat elvesztését. Nem hiszem el, hogy manapság már magyarázni kell hogy igen az érzések létező dolgok.

Mert a nők hónapokat képesek bent maradni egy párkapcsolatban úgy, hogy már képben van a következő bika, addig a férfiak bambán, naivan úgy ítélik meg, hogy minden tökéletes és eszük ágába sem jut időközben beújítani.

Tanulság: mindig legyen a tegezben egy bármikor előhúzható nőismerősöd és párkapcsolatban sose bízz meg bennük feltétel nélkül.

"Mert a nők hónapokat képesek bent maradni egy párkapcsolatban úgy, hogy már képben van a következő bika, addig a férfiak bambán, naivan úgy ítélik meg, hogy minden tökéletes és eszük ágába sem jut időközben beújítani."

Én pont fordítva jártam így, mikor még főiskolás voltam. Én azt gondoltam, minden jó, de az úriembernek (aki évfolyamtársam volt egyébként, és nem is a tipikus jó pasi, semmi extra) már megvolt a következő.

Próbáld meg elterelni a figyelmed és másra koncentrálni. Ha folyton ezen kattog az agyad, akkor nehezebben leszel túl rajta.

Esetleg próbàld meg magad előtt reálisan tisztázni a történtek “miért”-jét, nem biztos, hogy ok nélkül történnek a dolgok. Szakítás utàn én általában belátom, hogy úgyse illettünk össze annyira, tehát nem fáj annyira az egész, ha így nézem, nem sajnàltatom magam, hanem próbálom megérteni a történteket.