Csak nekem gáz a párom viselkedése?

Ha neked gáz, akkor miért vagy vele? Ja, mert szereted? Akkor fogadd el, hogy ő ilyen.

Vannak emberek, akik nem szeretnek egyedül lenni. Lehet, hogy anyuci pici fiacskája, de ha ez téged nem zavar, hisz összeköltözöl vele, és gondolom nem ebből az egyből derült ki, hogy ő ilyen, akkor most mi a problémád?

Miért zavar téged annyira, hogy nem akar nélküled beköltözni? Nagyon szar magányosan egyedül ott lenni valahol. Meg most mi van abban, hogy az anyjáékkal él? Össze akar költözni veled, de nem nélküled.

És össze is fog.

Ez így önmagában nem feltétlen gáz, számomra az a rész aggasztó, hogy képtelen kis időt is elviselni egyedüllétben (egyedüllét nem egyenlő magány), ami nekem nem túl szimpatikus (egyik nemnél sem). Persze nem ítélem el őket, mindenki másmilyen, de ismerek pár ilyen embert és számomra őrjítő az, ahogy ők élnek, hogy mindig van velük valaki. Én bekattannék tőle.

Igaz ők is attól, ahogy én vagyok, hogy kell a napi kis egyedüllét, még akkor is, ha az ember éppen kapcsolatban él. Feltéve, ha talál olyat aki ezt elviseli, vagy legalább tolerálja... Na ilyen személyt még nem találtam.

Nekem is nagyon lehúzó egyedül lakni egy házban, lakásban.

Egyedül voltam, 3-4 nap és unalmamba mentem csavarogni, kaszinózni, inni. A párommal együtt meg évekig eszembe nem jut ilyesmi.

#6

De ezt mégis hogy? A magány valóban őrjítő, de az társaságban is utolér, mivel a magány NEM ugyanaz, mint az egyedüllét.

De egyedül lenni egy lakásban nem őrjítő, sőt felszabadító. Magad ura vagy, mindenre jut idő, nem lehet unatkozni nagyon. De ez még nem magány, ha vanna barátaid, rokonaid és külön élő szerelmed.

És sosem éreztem ezt amit írsz, igaz "csak" fél éve élek egyedül, de jelenle a "soha többé mással"-t érzem. Kivéve, ha találok olyan szerelmet aki nem idegesítő vagy tart engem annak, pl. azért, mert vágyom napi szinten egy kis egyedüllétre is, egy másik szobában, alagsorban, padláshelyiségben, melléképületben - mindegy. Az egyedül töltött idő az életem részévé vált.

Hát én nem bírnám elviselni huzamosabban sem anyámmal, sem apámmal egy fedél alatt!

Van hogy egy hétig náluk vagyok, de kikészítő! Szerintem nem normális ha valaki ennyi idősen rögtön rohan a szüleihez, persze nem ítélem el, csak én nem vagyok ilyen. Egyedül is elvagyok.

F35

Akik félnek magukban maradni, döntő többségben félnek saját maguktól, mert konfrontálódniuk kell a ténnyel, hogy magukat kell elszórakoztassák, vagy csak a gondolataik vannak épp velük.

Ezért menekülnek másokhoz, másoktól várják, hogy őket szórakoztassák.

Engem ez aggasztana, ha ilyen lenne a párom, mert azért mindenki igényel külön időt, vagy a barátaival is akar foglalkozni.

30N