A páromnak mindig a munka az első. Megéri igy házasságot tervezni vele?

Azt figyeltem meg, h akarmennyire latjak a nok azt, h egy lexarom hapsival vannak egy tragya kapcsolatba, akk is hozza mennek es nekik szulnek purgyekat.

Aki kerdez es nem cselekszik, plane nem 16 evesen azok ugy is maradnak ennyi esszel.

Az a nagyobb baj hogy te (mivel egy pár vagytok) nem érzed úgy hogy segítened kéne neki! De legalább is nem sopánkodni hogy nem foglalkozik veled!

Nézd meg a régi öregeket, keményen dolgoztak egész életükben, egymást támogatták, nem picsogtak mint te! A mai napig boldogságban szeretetben élnek. Te csak kapni akarsz... mint rengeteg nő...

Gondolkozz ezen el kicsit.

Ó istenem, hányszor és hányszor láttam, hogy a srác próbálja megteremteni EGYEDÜL a közös életet, dolgozik, építkezik, a csaj meg unatkozik, így lelép, mert bulika fontosabb.

Utána pár évvel később ugyanez a hősnő meg sír, hogy a mai pasiknak semmi ambíciójuk, hogyan tervezzen házasságot, hiszen se egy háza, se normális munkája egyiknek sem.

Nálunk is hasonló a helyzet, csak nem a munka a téma hanem a hobby, a család. Mindketten dolgozunk, hétvégén pedig ő vagy családozik, vagy akváriumozik, vagy forma 1, ha egyik se, telefont nyomkod, velem csak akkor jön el, ha én szervezem a kiruccanást (van egy kedvenc kínai éttermünk), én fizetek mindig és én is vezetek. Persze ha a családról van szó, semmi sem drága, mindig van ereje és ideje is, akkor nincs sírás, hogy jajszegényekvagyunk, sem jajdefáradtvagyok. Megmondtam neki kerek perec, hogy jó lenne ha ő is megerőltetné magát egy kicsit, mert így is vannak gondok a házasságunkban, ez a hétvége végre nyugodtnak ígérkezett, erre ma, mikor felkeltünk, bejelentette hogy megy a családdal halakat meg növényeket venni, délután szintén velük leszünk, holnap meg gondolom fáradt lesz a mai naptól.

Szóval én ma elmegyek, elköltöm a kettőnkre szánt pénzemet, veszek ruhákat meg jó sok nyaskát hogy legyen egy kis örömöm...

Ő egyébként eleinte nem volt ilyen, ő maga vitt el szórakozni, nem drogos diszkóba hanem érdekes helyekre, múzeum, strand, vagy egyszerűen meginni egy jó whiskey-t egy nyugis bárban. Legtöbbször felesben fizettünk, ritkán csak ő. Ez idővel elmaradozott, majd kibökte, hogy ő a kedvemben akart járni, nem ment szívesen, bár végül nem bánta hogy elmentünk mert jól érezte magát. De ma már nem is próbálja, egyszerűen min den ötletemre nemet mond, egyedül bevásárolni járunk együtt, és olyan 2-3 havonta a kedven kajáldánkba. Már az nagy szó hogy sétálni kijön, de akkor is egy 2-3 km után már jönne haza.

Sz.r érzés, mert azt érzi az ember hogy egyáltalán nem fontos a másiknak, nem szeretik.

Nálam nagyon rezeg a léc már, bár nincs sok önbizalmam, azon dolgozom hogy legyen, munka mellett tanulok, szakmát szerzek majd, nem unatkozom, csak azt érzem, hogy lassan elmegyünk egymás mellett, nincs minőségi együttlét.

Azt ne hidd el, hogy nem tud. Én is tudok időt szakítani hogy főzzek a páromnak ha nehéz napja lesz, hogy estére legyen meleg kaja, akkor ő se haléna bele ha hétvégén elvinne akár egy forró csokit meginni.

Egyszerűen mások fontosabbak.

Igazából ő a tökéletes férfi és a családapa. Aki ilyen az nagy valószínűséggel nem hagyna el téged, mert sokat tett érte - nem csak magáért hanem értetek!

De talán nem ő az igazi szerető a szemedben.

Hát neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. Attól, hogy egy dolgos, tervező ember aki a jövőtökért hajt még nem biztos, hogy te erre vágysz jelenleg.

Sajnos ilyen az élet... igazságtalan és nem mindig tudunk parancsolni az érzéseinknek.

De miért jön mindenki azzal, hogy a "közös" jövőt tervezi meg a "közös" életért tesz ennyit? A kérdezőnek semmi köze ahhoz a telekhez/házhoz, a pasijának a barátjához, a szülei által kitalált feladatokhoz meg még annyira sem. Ezek közül mondhatnánk, hogy a telek/ház az, ami közös lehetne, de nem házasok, nem tudjuk, mióta vannak együtt vagy mennyire terveznek együtt jövőt, de a leírtak alapján a pasi a "saját" életét szervezgeti, és a kérdező meg mintha útban lenne, vagy nem is tudom, mintha csak úgy lenne, mert hát, kell egy barátnő is az ember életébe.

Ha arról lenne szó, hogy közös barátnak segítenek, közösen építgetnek egy házat, az anyós-apósnak közösen segítenek mert olyan jóban vannak, akkor az megint más, de ezekből a dolgokból én úgy értelmeztem, a kérdező mindig ki van hagyva, és ha nem töltenek együtt minőségi időt sosem, akkor a kapcsolatuk nem is kerül soha olyan szintre, hogy a "saját" projektekből "közös" legyen.

Igen így van biztos hogy jót akar! Tudod férfiak és nők máshogy vannak összerakva. Ő szeretné megteremteni az otthont nektek. Te ebből annyit látsz hogy nem veled foglalkozik. Elhiszem hogy benne is lehet hiba, nem ismerem a körülményeket, nem látunk bele a kapcsolatotokba. De látod ő kettőtökért dolgozik, te meg igenis segíthetsz neki, csak meg kell találnod a módját. Ez nem feltétlen az építkezésen történő munkavégzést jelent.... De ezekre magadtól kéne rájönnöd, de szerintem nem fogsz, úgy ahogy nagyon sok nő a mai világban csak sopánkodik hogy nem foglalkozik velük a párjuk.... Csak tudod semmi sincs ingyen. A mérleg egyszer erre máskor meg arra billen. Te mást igényelsz amit ő most meg tud neked adni. Hiába tépjük amúgy itt a szánkat, úgysem fogod megérteni. Jelen élethelyzetben nem illetek össze, de úgy gondolom a későbbiekben sem fogtok egyezni.

Csak példaként megemlítem egy pár családban a nők még úgy gondolják mint régen : férfi megteremti az anyagi dolgokat, hátteret a mindennapokhoz, a nő pedig ezt megérti és elfogadja érzelmileg támogatja, felneveli a gyerekeket stb. Persze van arany középút is, ahol mindketten felismerik hogyan lehet tökéletes az egyensúly.