Ti mennyire zártatok ki a csaladotokat a kulonallo eletetekbol?

A páromét nem kellett kizárni, mert nincs neki. Én a sajátomat eléggé. Tanácsot, véleményt meghallgattam mindig, de beleszólásuk nem lehetett.

Jobban ki se zárhattam volna őket, lassan 14 éve megszakítottam velük minden kapcsolatot, nyomós okom volt rá (alkoholizmus, bántalmazás és társai). Viszont ha anno normálisan bántak volna velem és nem zártam volna ki őket az életemből, akkor sem hagynám, hogy bármilyen módon beleszóljanak az életembe. Másnak sem hagyom, nekik miért tenném? Szerintem attól még, hogy valaki rokon még nem érdemel semmiféle kivételes bánásmódot bárki mással szemben.

Nem zárom ki őket. Soha nem szólnak bele feleslegesen a dolgainkba ha valamiről kikérem a véleményüket elmondják.Boldog vagyok,hogy ilyen családom van

Semennyire nem zártuk ki és nem is szólnak bele az életünkbe.

Szinten. Nem zarjuk ki, de bele sem szolnak.

Az én családom tiszteletben tartotta hogy a magam útját akarom járni. A férjemé hát igen..borostyán típusok...

Semennyire nem zártunk ki senkit. Sőt, gyakran találkozunk, átjárunk egymáshoz. De egymás életébe kérés nélkül nem szólunk bele.

Nem zártam ki, soha nem is akarom, de nem is szólnak bele. Viszont tanácsért bármikor fordulhatok hozzájuk.