Neked volt már problémád a párod családjával? Ha igen mi?

Igen van. És volt is. Italoznak, nem a sárga földig de isznak. 1hónapban egyszer megyünk hozzájuk a forgatókönyv, hogy könyörgök neki, hogy ne adjon a gyerekemnek tejes dolgokat az allergiára miatt amit képtelen felfogni, szerinte én hülye vagyok és hozzá kell szokni a gyereknek. Ugyan ez, hogy állandóan kézben akarja tartani, ő sír és nem adja ide mert még kell neki szokni. Vagy apósom és az ígéretei. Festő szakmája van. Amikor újították a házunkat úgy volt segít a meszelés részében. Persze mindig közbe jött valami. Mindenbe beleszólnak. Mindenben csak a rosszat látják. Nyitottunk egy büfét hónapokig hallgattuk minek az úgyis becsődöl, amikor meghivtuk az esküvőre nem az hogy gratulálok. Hanem ők nem állnak semmit (nem is kellett), persze ha bajban vannak mi adtunk már nekik. Nekem ami legjobban fájt és el engedtem őket az volt amikor terhes lettem és jött a kérdés de ti ezt jól atgondoltatok? Innentől kezdve nem idegesítem magam. A férjem családja, tudom hogy ragaszkodik hozzájuk ezért tűrök és nem "bántom" őket, mert azzal a férjem bántanám, még ha tudja, hogy igazam van akkor is.

Nincs problema. Penzt lejmolni jottek mint az elozoe de az is normalis.

Sajnos ezzel sokaknak van problémájuk, nőknek, férfiaknak egyaránt. Szerintem mindenki látja, belátja, hogy mi a probléma, de hát a francba is, mégis csak az anyám, meg az apám-gondolja mindenki. Akkor szokott ez főként problémát okozni egy családban, ha csak az egyik fél szüleivel akadnak afférok. Mertha a másik oldalon is van gáz, kiegyenlítődnek a dolgok. Mi is rengeteget veszekszünk, főleg anyós miatt, és már annyiszor megbeszéltük, hogy nem fogunk összeveszni miatta, de esküszöm generálja. Persze a többi is. Aztán besokallunk és kifigurázzuk őket, kidumáljuk őket és kiröhögjük az összes őst. Másképp nem lehet bírni. Vannak pillanatok, amikor nem lehet fikázni a másik szülőjét, mert valahogy érzékenyen érinti a másikat, de akkor is tudja, a másik, hogy igaz. Na, de mégis a családom. Hát igen, nem mi választjuk meg. Havonta egyszer ki lehet bírni a látogatást. Mondjuk én pénzt nem adnék, még családtagnak sem, egyrészt azért, mert nincs miből, másrészt rossz tapasztalat, harmadszor a szülőnek kellene segíteni a gyerekét, aztán persze fordul a kocka úgyis, ha már nagyon öregek lesznek. Szóval egy szó mint száz: sajnos ki kell bírni, ez nem fog változni. Vigyázni kell, hogy a kapcsolatot ne verjék szét, a családi békét ne bomlasszák, csak humorral lehet túlélni, és igenis mondd meg, ha valami nem tetszik, pl. hogy ne adjanak tejet a gyereknek. Ha ilyen lenne én megmondanám, ha még egyszer előfordul elmegyünk. Ezt a házastársnak is meg kell értenie a gyerek érdekében, magyarázd el a betegség lényegét,a következményeket, s hogy vegyenek laktózmentes tejtermékeket neki.Tudom ez nehéz. Az én szüleim és anyósomék is süketek mindenre, így csak drasztikus tettekkel lehet velük megértetni. Pl gluténérzékenyek lettünk. Hiába mondjuk tízmilliószor, hogy semmi péksüti, de becsempészi valami csomagba a pogácsát, én meg dobhatom ki, pedig nem akarok élelmiszert kidobni, vagy kínomba megeszem, az meg durva. Szóval visszavittük neki egy hét múlva. Egy napos drámai jelenetbe került, de talán most megértette. Nem könnyű!

Ja, bocs, a tejérzékenységet már a kommentben olvastam,de a lényeg leszűrhető.